Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Barta László: Csongrád város jegyzője
változtatta a nevét, pesti háziasszonyával gyanús viszonyba keveredett, 25 váltóforintot (10 ezüstforintot) elidegenített, „tsavargó Színész Társaságokhoz csatlakozván ... Szegeden is jádzogatott”. Valóban, Makay László egy 1835-ben, Pesten kelt levelében arra kérte Tóth István jegyzó't, hogy a neki írt leveleket Tünde László jurátus úrnak címezze. (Ezt a nevet alighanem színészként vette fel.) Két hónappal később azonban már azt kívánta Tóth Istvántól, hogy ismét a Makay nevet írja a neki címzett levelekre. Színészi múltjáról ő maga sohasem nyilatkozott, de bizonyára nem tartotta szégyellni valónak. A második és a harmadik vád azonban veszedelmes volt. A levelekbó'l fordulatos történet rajzolódik ki. 1835-ben Tóth István Sándor nevű iskolás fia cseregyerekként Pestre került. Ott egy Richter nevű folttisztító iparosnál kapott kosztot és kvártélyt. Helyette Tóth Istvánék Csongrádon egy pesti gyereket fogadtak volna. A cserét Makay László közvetítette: házigazdája kislánya utazott le Tóthékhoz magyar szóra, de Makay szerint azzal a feltétellel, hogy Tóthék 50 váltóforint ráadást fizetnek két részletben. Ezt rövidesen át is vette Tóthnétól. Makay László Tóth Sándor odaköltözésekor már majdnem fél éve Richteréknél lakott, s iskolás gyerekek instruálásával is foglalkozott. Richterék kedvesen fogadták Sándor gyereket. Richterné a kedvenc ételeivel traktálta, Makay segített neki a tanulásban. Amikor viszkető kiütések jöttek ki rajta, Makay fürdőbe vitte — Ő maga is megfertőződött —, az asszony orvossággal kene- gette. Sándor is elégedett volt: „édes bátsi, én szeretek itt lenni” — mondogatta pat- varista pártfogójának, Makaynak. A jó viszonyt az sem rontotta meg, hogy Richterné és Makay néhány alkalommal kisebb lopáson kapták rajta Sándort — legalábbis „rendelt felvigyázója és oktatója” szerint. Október vége felé azonban a helyzet tarthatatlanná vált. Richter és felesége egyre gyakrabban és hangosabban veszekedtek, és rosszul bántak Sándorral is. Megverték, ocsmány szavakkal szidalmazták, de a fiú akkor nem panaszkodott, így Makay sem tudott róla. Egy veszekedés alkalmával Makay figyelmeztette a házigazdát, mire Richter durván kiabálni kezdett. Makay felmondta a lakást, és megfenyegette, hogy följelenti. Erre Richter bocsánatot kért, és finom csemegékkel engesztelte ki lakóit. Néhány nap múlva vacsora közben Richter a földre borította Sándor elől a lábast. Makay tiltakozására Richter lökdösődni kezdett, mire akkora pofont kapott, hogy kiserkent a vére. Ennek ellenére újra bocsánatot kért, de a gyanútlan Makayt feladta. A Pest megyei központi járás szolgabírói hivatalában az esküdt ismertette vele a vádat: Richter két látlelettel bizonyította a verést, és azt állította, hogy Makay „a feleségével tart”. A látleletek egyike egy nappal előbbre volt datálva, mire az esküdt az eljárást megszüntette, Makaynak pedig azt tanácsolta, hogy költözzék el. November 23-án Makay a terézvárosi Lázár utca 1389. szám alatt, az Arany Csaphoz címzett fogadóban bérelt szobát. Itt ágynak esett. Csak 29-én tudta meg egy látogató hölgytől, hogy Tóthék pesti rokonai, Liptai Lajos és felesége magukhoz vették Sándort. Makay László emberségére utal, hogy a történtek után azt írta Tóth Istvánnak: „Csak kérem a kis leánykával [tudniillik Richterék lányával] rosszul nem bánni, mert az ártatlan nem oka szülői hibájának.” Liptaiék már korábban is igyekeztek befeketíteni Makay Lászlót Tóth István előtt, sőt Sándort is rábeszélték, hogy ezt tegye. A derék nótárius azonban — noha Makayt is megfeddte — átlátott az intrikák szitáján. Liptaiékat bajkeverőnek tartotta, és elfogadta Makay magyarázatait. Most azonban, hogy Sándort magukhoz ragadták, Liptaiék gyalázkodó levelekben mocskolták be Makay Lászlót. Sándort hazavitte az apja Csongrádra. A szokatlan eset nagy feltűnést keltett, vad pletykák indultak meg. Sándor élénk fantáziával illesztette egymáshoz a valóság töredékeit és 167
