Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)

Máté Zsolt: Szeged XVI. századi helyrajza

hoz.14 A családnév ugyanazon helyen való továbbélését tehát igen sokféle módon — jó alappal tételezhetjük fel. De nem kell csak feltételezésekre hagyatkoznunk. 546 szegedi családnévbó'l 301 tovább él a defterben is. Végül majd utcánként 25—50%-os továbbélést tudunk kimutatni.

Bátran vállaljuk tehát mindkét feltételt mint a rekonstrukciós módszer sine qua non-ját.

Továbblépésként a szegedi várostörténet topográfiai vonatkozásainak áttekintését végezzük el.

A történetbó'l a topográfiát befolyásoló legfontosabb eseménytörténeti és kor- történeti adatokat foglaljuk össze, azzal a céllal, hogy a különböző' időben keletkezett forrásokat értelmezni tudjuk, s a köztük mutatkozó eltérésekben kiigazodhassunk.

Korai történet: Az első írott adatoktól 1522-ig, a dézsmajegyzék keletkezési évéig.15 Szeged a Tisza és Maros összefolyása mellett épült, fontos utak csomópontjában. A sószállító hajók kikötője, s az itt levő országos sórakodóhely királyi terület volt, a város más része királynői, majd johhannita birtok. IV. Bélától és III. Endrétől Buda és Fehérvár kiváltságait kapta Szeged. Négy területre tagolódott, a királyi vár; a Szt. Demeter templom körül a későbbi Palánk; a Szt. György templom körül Felsőváros; a Szt. Péter templom körül Alsóváros. Szeged pénzverő kamara székhelye volt.

A város 1522-től 1548-ig: A dézsmajegyzék és a defter közötti időszak. 1526-ban Szapolyai János itt időzött a mohácsi csata idején, a csatavesztés után Tokajba vezette seregét.16 A védtelenül maradt várost a török 1526. szept. 28-án feldúlta, kirabolta, felgyújtotta. A lakosság egy része elmenekült, egy része ott halt meg vagy rabszíjra került.17 Ezután Cserni Jovan serege is megdúlta a várost novemberben.18 A kettős királyválasztás után János király fennhatósága, majd az Erdélyi Fejedelemség védnöksége alá került. A pusztulás mértékére jellemző, hogy János koronázásakor (1526. nov. 10) hatévi adómentességet kaptak azok, akiknek háza a török dúlások alatt leégett.19 A viharos történelmi időben ez a lakosokat visszatérésre, feldúlt otthonuk rendbehozására ösztönözte, s ezért is gondolhatunk arra, hogy a dézsmajegyzék és a defter a különbségek ellenére is értékelhetően egyező adatokkal készült.20 Ellentétes a hatása annak, hogy a délvidék magyarsága a török elől behúzódott a városba.21

A várost a török 1542 őszén — ellenállás nélkül — megszállta. 1543-ban megszervezték a Szegedi Szandzsákot. 1522-től 1548-ra a város keresztény lakossága 1/5-del csökkent (1574 családról 1244-re).

Az 1548-as defterből értesülünk először az ún. középvárosi városról. Amely azonban a családnevek alapján, nem új városrész, csak a török megszállás előtt köz- igazgatási különállása, s így oklevéli említése nem volt.

A város 1548-tól 1776-ig: Ez a kor már kívül esik a vizsgálódásunk területén. Az alábbiakban mégis azért tekintjük át, mert ez az első ábrázolások és térképi források kora.

11 Kenéz Győző—Szakály Ferenc, A szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve, p. 57.

16 Győrffy 1963. p. 901—902.

16 Rejzner I. p. 91.

17 Reizner I. p. 92.

18 Reizner I. p. 95.

19 Horváth M.: Magyarország története, Pest 1871. IV. k. p. 17. = Magyar országgyűlési emlékek. Budapest 1874.1. k. p. 21. = Riezner I. k. p. 100.

20 Vass Előd 1979,1982 és Csongor Győző 1968, 1969,1970 a családnevek nagy mennyiségének 1522 és a későbbi idők közötti jelentős eoyezését mutatja ki. Bár egy emberöltő viharai sok család eltűnését eredményezték, az azonosítható családnevek nagy számossága miatt a két névsorból megbízható következtetések vonhatók le.

21 Reizner IV. k. p. 135.

14