Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében
a halászat, a vám és rév bérleti díjai is.15 Károlyi Sándor, aki 1722-ben vette meg Schlicktó'l a csongrád—vásárhelyi uradalmat, 1727-től kezdve felemelte a tab át, és jobbágyait úrbéri szolgálatokra és robotra kötelezte. A jobbágyok Vásárhelyen és Csongrádon is hevesen tiltakoztak a robot bevezetése ellen. Végül a városnak a szegvári majorság számára saját költségen 2—2 szekeret, ekét minden felszereléssel, 12 ökörrel, négy béressel kellett állandóan készenlétben tartani. A lakosság ezzel átmenetileg megszabadult a súlyosabb robotterhektó'l. Ahogyan növekedett a majorság, a földesúr egyre több gyalog és szekeresmunkát követelt. 1741 után Károlyi Ferenc földesurasága alatt a terhek tovább fokozódtak. 1755-ben már 4500 Ft-ra emelte a taksát. Később Antal gróf 1759-ben 6000 Ft-ért adta bérbe a csongrádiaknak a korcsmát, mészárszéket és a sörházat.16 Közben a lakosság tetemesen megszaporodott. Az urbárium bevezetése szabályozta és normákhoz kötötte a földesúri járandóságok mértékét és a robot pontos meghatározásával nagyobb terheket rótt az itt élő jobbágyokra, mint amelyeket bármikor azelőtt viseltek. Az urbárium bevezetése előtt a 18. század elejétől, a nagyhatárú alföldi mezővárosokban a szabadfoglalás következtében eltűnt az addig kialakult telekrendszer. A jobbágyok igaerejüknek megfelelő nagyságú földet foghattak fel a határ bármelyik pontján. A tősgyökeres helyi lakosok mellett az újonnan letelepülők is foghattak fel földet, ha be tudták művelni. A földesúr érdeke is az volt, hogy az elhagyott, beműve- letlen puszta területek minél hamarabb benépesüljenek. A népesség megfogyatkozása és a termelőerők leromlása miatt (a török kiűzésével járó és a Rákóczi szabadságharc éveiben fennálló háborús állapotok) a földesurak csak mérsékelt terhekkel tarthatták meg a munkaerőt. Az egy összegben fizetett adó- és bérleti kedvezmények a török korszak örökségeként hozzájárultak a jobbágyok anyagi helyzetének javulásához. A jobbágyok által használt föld pontos kiterjedését nem ismerték. A taksán felül robottal nem tartoztak. Természetesen a földesúr számontartotta a népesség alakulását, földesúri összeírásokban mérte fel jobbágyainak vagyoni állapotát. Mind a földesúri, mind a megyei és állami adózásban azonban nem a föld nagysága szolgált alapul az adókivetéshez. A belső fundus és a hozzá tartozó külsőség (szántó, rét) nagysága helyett a termésmennyiség, illetve az állatok száma, az adóköteles személyek száma és jövedelme alapján történt az adókivetés. Ennek oka az volt, hogy a migráció és a parlagoló földművelési rendszer mellett nem mindenütt volt meg az állandó nagyságú jobbágytelek és a megművelt földterület nagyságának állandó változásai nem tették lehetővé ennek kimutatását sem. Az úrbérrendelet bevezetése előtt a közterhek elosztása porták szerint történt. A portális adózás kezdeti időszakában a jobbágykapu, vagy porta egyet jelentett a jobbágyházzal és telekkel, a 18. század elejétől kezdve azonban képzeletbeli egységgé vált.17 Az 1696. évi összeírásban pl. 4 jobbágygazdaság jelentett 1 portát, de az egy portára eső jobbágygazdaságok számát növelhették vagy csökkenthették.18 Az állami vagy hadi adót (contributio), melyet az állandó hadsereg fenntartására szedtek, az országgyűlés alkalmanként egy összegben szavazta meg, majd ezt az ösz- szeget osztották szét a megyékre porták szerint. A megyére megállapított portaszám elemi csapások vagy hirtelen megnövekedett katonai terhek hatására csökkenhetett vagy betelepítések, beköltözések hatására növekedhetett.19 15 Kovács Katalin: i.m.: 28. 16 Uo.: 34. 36. A Nagykárolyi gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási története. (Kiadja: gróf Károlyi László) II. Bp. 1911. 19. 17 Soós Imre: Heves és Külső-Szolnok megye 1772—1849. évi rovásadó összeírásai. Eger, 1973. (Tanulmányok Heves megye történetéből 1.) 5. 18 A történeti statisztika forrásai, (szerk; Kovacsics József) Bp. 1957. 76—79. 19 Uo.: 76., 77 19
