Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
40. tábl. folyt. Temes megye Temesvár 32 223 1 389 23 Versec 21 095 1 173 18 Sz. kir. városok együtt 53 318 2 562 21 Versed járás 59 336 886 67 Csákovai járás 66 837 1 065 63 Marosmel léki járás 68 926 1 671 41 Lippai járás 60 852 1 005 61 Temesi járás 46 905 857 55 Járások együtt 302 856 5 484 55 Összesen 356 174 8 046 44 Torontál megye Nagybecskereki járás 82 524 1 830 45 Nagykikindai kerület 62 209 1 508 41 N agyszentmikl ósi j árás 78 237 2 255 35 Törökbecsei járás 59 435 1 426 42 Törökkanizsai járás 76 804 1 323 58 Új pécsi járás 53 801 875 61 Összesen 413010 9 217 45 Békés megye 209 729 5 065 41 Csanád megye 95 847 1 978 48 Szeged sz. kir. város 70 178 1 937 36 Csongrádi járások 137 407 2 674 51 Csongrád megye együtt 207 585 4611 45 Északi megyék összesen 513 161 11 654 44 Végösszeg 2 163 234 50 970 42 (52 182 segéd) a feudális tartalékok felszabadulása miatt — a polgári forradalom utáni évtizedekben iparosodottabb volt az országos átlagnál. A megyék közül Békés, Csongrád, Temes és Torontál mutatói meghaladták az országos szintet, Arad megyében viszont kevesebb iparos volt. Bács megyében minden 34. lakos iparűzéssel foglalkozott, azonban — mint láttuk — itt a lakosság száma csökkent és ez növelte a viszonylagos iparsűrűséget. Vidékünk szabad királyi városaiban 18—39 lakos jutott egy önálló iparosra. Ez alatta marad az országos átlagnak, amely szerint az alföldi városokban minden 16. lakos önálló iparűzó' volt. 1870-ben a segédek és alkalmazottak száma országosan 24,05 %-kal haladta meg az önálló kézművesekét és gyárosokét, a Délalföldön azonban csak 2,38% volt a többlet. A legények száma Bács és Torontál megyékben elmaradt az önálló iparosokétól, a szabad királyi városokban általában meghaladta azt. (1. XLI. táblázat!) 248
