Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

Nagybecskereki pénzügyi kerület Aradi pénzügyi kerület

I.

8

123

2,77

I.

4

195

4,37

II.

29

1 497

33,69

II.

32

1 574

35,28

III.

17

796

17,92

III.

15

954

21,38

IV.

10

690

15,53

IV.

14

773

17,32

V.

12

1 064

23,95

V.

9

856

19,18

VI.

6

273

6,14

VI.

9

110

2,47

összesen

82

4 443

100%

Összesen

83

4 462

100%

Szegedi pénzügyi kerület

összesítés

I.

6

110

2,05

I.

750

2,55

II.

29

1 550

28,84

II.

9 037

30,77

III.

14

1 250

23,26

III.

6 656

22,66

IV.

15

1 076

20,02

IV.

5 438

18.51

V.

11

1 273

23,69

V.

6 527

22,23

VI.

12

115

2,14

VI.

963

3,28

Összesen

87

5 374

100%

Összesen

29 371

100%

gőzmalom, szeszfőzde stb. működött, azt az összeírok egyetlen adóegységnek tekintették még akkor is, ha azokban önálló iparűzők is dolgoztak. Problémát jelent a pénzügyi kerületek és a megyehatárok összekapcsolása is. Ennek ellenére célszerű e forrás használata, mivel a hasonló elvekkel készült 1828-as összeírás adataival az összehasonlítható.

A XXXIV. táblázatban a két kerületre osztott Bács megye adatait vizsgálva láthatjuk, hogy bár valamennyi területen abszolút növekedés volt, a bőriparosok aránya 8, a textiliparosoké 4%-kal visszaesett, míg a fa- és fémiparban, élelmiszer- iparban fejlődés következett be.74 A kereskedők számára dolgozó ipar viszonylagos hanyatlását mutatják az egyes fontosabb szakmák mutatói is:

szűcs 1828-ban 503 fő, 1862-ben 458 fő, csizmadia 1828-ban 700 fő, 1862-ben 758 fő, kötélverő 1828-ban 144 fő, 1862-ben 152 fő, takács 1828-ban 674 fő, 1862-ben 836 fő.

Bár a mesterek számában abszolút csökkenés csak a szűcsöknél volt, az átlagosnál lényegesen kevésbé nőtt a csizmadiák, kötélverők, sőt a takácsok száma is. Legszembetűnőbb az élelmiszeripar, mindenekelőtt a malomipar fejlődése. 1862-ben Bács megyében 1953 különböző malom volt, ami malmonként csak egy molnárt számítva is — 1828-hoz képest — 100%-os növekedést jelent. A temesvári kereskedelmi és iparkamara beszámolója szerint a kötélverők mesterségére — különösen a Ferenc-csatorna mellett — ebben az időszakban is nagy szükség lett volna. Bácskában azonban már nem termeltek kendert, és más területekről érdemesebb volt kész köteleket szállítani.

A temesvári ipar összetételét 1828—1862 között mesterségenként is vizsgálhatjuk. (1. XXXV. táblázat!) A feudáliskori és az 1862-es struktúra nem mutat lényeges elté74 A két kerület összesített adatai: I. cs. 224—2,22%; n. cs. 2718—26,97%; III. cs. 2593—25,73% IV. cs. 2256—22,39%; V. cs. 2084—20,68%; VI. cs. 203—2,01 %.

239