Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
Újvidéken 0 legénye volt 315 mesternek 1 legénye volt 145 mesternek 2 legénye volt 51 mesternek 3 legénye volt 10 mesternek 4 legénye volt 3 mesternek 5 legénye volt 2 mesternek 6 legénye volt 8 mesternek Míg a mesterek 61 %-a egyáltalán nem kapott segítséget, addig 14%-uk a rendelkezésre álló munkaerő' 58%-át foglalkoztatta. Szabadkán a kisszámú legény miatt lényegesen kisebb volt a szóródás. 0 legénye volt 690 mesternek 1 legénye volt 212 mesternek 2 legénye volt 32 mesternek 3 legénye volt 5 mesternek 4 legénye volt 3 mesternek 12 legénye volt 1 mesternek Itt a mesterek 96%-ának nem volt legénye vagy csak egy legénye volt, míg 4%-uk alkalmazott érdemben segítséget, és az összes munkaerő 1/3 részét foglalkoztatta. Ágazati megoszlás szerint — létszámukhoz képest — legtöbb legény Szabadkán a fa- és fémiparosoknál, Újvidéken és Zomborban a textiliparosoknál volt. Legkevesebbet Szabadkán a bőriparosok, Újvidéken és Zomborban az élelmiszeriparosok foglalkoztattak. A három város kézműveseinek 57,92%-a egész évben űzte mesterségét és kizárólag ebből élt. A mesterséggel aktívan nem foglalkozók száma csak Szabadkán volt magas. (1. VI. táblázat!) VI. TÁBLÁZAT A KÉZMŰVES MUNKÁRA FORDÍTOTT IDŐ BÁCS MEGYE SZABAD KIRÁLYI VÁROSAIBAN 1828 Iparűzés ideje Szabadka Újvidék Zombor egész évben 548 58,17% 277 53,79% 304 61,79% 3/4 évben 1 0,11 21 4,08 10 2,02 1/2 évben 207 21,97 102 19,80 85 17,28 1/4 évben 21 2,23 115 22,33 91 18,50 nem dolgozik 165 17,52 — — 2 0,41 Összesen 942 100% 515 100% 492 100% Zomborban a kézművesek 61,79%-a, Szabadkán 58,17%-a, Újvidéken 53,79%-a dolgozott egész évben, kiegészítő foglalkozást pedig mindhárom városban a mező- gazdaság vagy kereskedelem—szállítás területén végzett napszámosmunka jelentett. Érdekes megfigyelni, hogy Zomborban, ahol a szolgák száma (539 fő) a kézműve210
