Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
jában szerepel, s így „a Városoknak Voks eránti sérelmeik is, még ezen Ország Ülésen leendő megorvosoltatások biztasson reményltettne”, indokolatlan és helytelen lenne az országgyűlésről eltávozni; s ehelyett azt látja célszerűnek, hogy a követek minden igyekezetüket „a Városi Sérelmeknek mentői előbbi megorvosoltatások kivívására fordítani kötelességöknek esmérjék”.285 A pótutasítás készítőinek optimizmusát igazolni látszott az a fejlemény, hogy a rendek — igaz nem kevés vita után — egy választmányt küldtek ki a kérdésre vonatkozó javaslatok elkészítésére; a választmány azonban csak elkezdte feladata teljesítését, annak elvégzésére a legkülönfélébb okok miatt nem kerülhetett sor. így az országgyűlés vége felé egy bizottmányt neveztek ki, hogy a rendezéssel kapcsolatos tervezetet elkészítse, s azt a következő országgyűlésen terjessze elő; az uralkodót pedig feliratban kérték meg a rendek a problémának a jövő diéta tárgyai közé történő felvételére.286 A következő országgyűlésre való felkészülés Szegeden lényegében hasonló körülmények között zajlott, mint az 1839—40. évire történt előkészületek; a helyzet talán annyiban módosult, hogy az Osztrovszky vezette fiatal értelmiségiek hatása a város politikai életére ebben az időszakban már valóban messzemenően érvényesült. Az ekkor lejátszódott események ismertetése ennek a dolgozatnak semmiképp sem lehet feladata; ezért csupán arra szeretnénk utalni, hogy az 1843. évi követutasítás, illetve ennek a városok rendezésére vonatkozóan ugyancsak pótutasítás formájában megfogalmazott kiegészítése is egyértelműen bizonyítja, hogy a polgári fejlődés irányába — ha csak eszmei síkon is — újabb jelentős előrelépés történt. Ez az előrelépés mindenekelőtt a választójog további kiterjesztésére vonatkozó javaslatban mutatkozott meg: a pótutasítás készítői a választójogot minden 20. életévet betöltött, s bűncselekmény miatt el nem ítélt adófizetőre ki kívánták terjeszteni. A választójoggal rendelkező városlakók közvetlenül választották volna a képviselő- testület tagjait — mégpedig minden 40 lakosra számítva egy képviselőt —, valamint az országgyűlési küldötteket is; s mind a városi, mind az országgyűlési képviselők választása titkos szavazással történt volna meg. A képviselőtestület feladata lett volna saját elnökének, a városi törvényszék tóráinak, valamint a közigazgatási tisztviselőknek a megválasztása. A választásra hat évenként került volna sor a javaslat szerint, amely valamennyi tisztviselő újraválasztásának szükségességét is ki akarta mondatni, s fontosnak látta a törvénykezés és a közigazgatás szétválasztását, továbbá rendelkezni kívánt a gazdasági, illetve a rendészeti ügyek különkezeléséről is. A büntető ügyekben az esküdtszéki bíráskodást is szükségesnek mondotta, a városok felügyeletét pedig közvetlenül a Helytartótanácsra kívánta bízni.287 Közismert, hogy az 1843—44. évi országgyűlés már érdemben foglalkozott a városok rendezésének ügyével; rendkívül részletes törvényjavaslat — pontosabban 285 CsmL Követválasztási iratok: Vö.: Habermann I. 207. 288 Horváth II. 181. sk. Vö.: Magyarország története 1790—1848. 772. skk. Horváth Mihály itt egyébként arról is ír, hogy „a kormány e feliratot is hallgatással mellőzte”; majd arról tudósít, hogy a „városok kérdése ... az országgyűlés után is egyikét tette azon tárgyaknak, mellyek a legélénkebben foglalkoztatták a közvéleményt”. A probléma azonban nemcsak a közvéleményt foglalkoztatta, de — annak ellenére, hogy az említett feliratra nem válaszolt -— a kormányt is, s az 1843—44. évi országgyűlésen tárgyalandó legfontosabb feladatok egyikének tekintette. L. erről részletesen: Varga 727. skk. 287 Ezekre 1.: Reizner 1884. 53. skk., Reizner 1899—1900. II. 44. sk., III. 49. skk., Haber- mann I. 262., II. 283., 288. sk., 294. skk., 306., 309. skk., Miklós 84. sk., Ruszoly 1984. 7., Szeged története II. 512., 724., 727., valamint az 1843. április 20-i elegyes ülés jegyzőkönyvét: CsmL Követválasztási iratok. 192
