Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

tekre alkalmazható rendelkezései egyáltalán nem egyértelműek, s így annak érdekében, hogy „ne legyen önkény felettünk”, ezen a területen is sürgó'sen intézkedni kell. Majd újra a Pest városi hatoság eljárására térve hangsúlyozta, hogy ha történt is hiba, „annak valódi oka a törvény fogyatkozásában helyheztetik”, s erre való tekintettel javasolta a rendeknek, hogy ha a sérelmet fenn kívánják is tartani, Pest város elmarasztalásától tekintsenek el. Nagy Pál fellépésére ez lényegében meg is történt; ahhoz a véleményükhöz azonban, hogy Pest város hatósága nemes személy letartóztatásával súlyos jogtalanságot követett el, a megyei követek kivétel nélkül ragaszkodtak.252

Havas és a kerületi ülésről vele együtt távozó küldött-társai az ülésen történteket elsősorban azért sérelmezték, mert abban a városi követek politikai súlytalanságának egyértelmű deklarálását látták, s feltétlenül szükségesnek tartották, hogy ezzel kapcsolatos tiltakozásuknak határozott formában kifejezést adjanak. Ennek érdekében január 3-án a városi követek egy része253 ismét különtanácskozásra gyűlt össze,

252 Uo. V. 353. skk. Vő.: Iratok VI. 180. skk. L. még az 1836. január 10-i követjelentést: CsmL Tanácsi iratok 1836: 172.

263 A különtanácskozáson Győr, Késmárk, Pozsony, Sopron, Lőcse, Pest, Kisszeben, Temesvár, Székesfehérvár, Kassa, Buda, Szeged, Szatmárnémeti, Debrecen, Komárom, Kőszeg, Eperjes, Szabadka, Újvidék, Besztercebánya, Bárfa, Körmöcbánya, Nagybánya, Nagyszombat, Trencsén, Varasd, Selmecbánya, Modor és Korpona, tehát 29 város képviseltette magát egy, vagy mindkét követével (Szeged város részéről Hódy és Gerencsér is megjelent); így az előző jegyzetben említett január 10-i követjelentésben foglalt azon állítás, hogy ezeken a megbeszéléseken majdnem valamennyi szabad királyi városi követ részt vett, „kivéven mint eggy 5 Kisebb Városok Követeit”, nem felel meg a tényeknek. Ugyanígy téves Nagy Benedek és Koleda András 1836. január 30-i jelentésének azon állítása is, mely szerint a megbeszélésen mindössze 6 város nem képviseltette magát. (Jelentésüket 1.: BFL Buda Országgyűlési iratok. Azoknak a szabad királyi városoknak a száma egyébként, amelyek a tárgyalt országgyűlésre követet küldhették, s küldtek is, az öt horvátországi királyi várossal, valamint a különleges jogállású Fiúméval és Buccarival együtt 49 volt. Pécs 1780-tól ugyancsak rendelkezett szabad királyi városi privilégiummal, inartikulálására azonban egykori földesura tiltakozása következtében nem került sor; Arad eliberálása 1834-ben történt meg, emiatt viszont Arad megye rendei jelentették be óvásukat. Ezen kérdések részletes tárgyalásától itt ugyancsak el kell tekintenünk.) A különtanácskozásról felvett jegyzőkönyv arról is tudósít, hogy a távol maradt városok közül később Bélabánya, Libetbánya, Breznóbánya, Károlyvár, Kapronca, Körös és Buccari követei a városi különtanácskozások látogatására hajlandónak mutatkoztak, ám a megbeszélésen résztvevő városok közül öt — külön meg nem nevezett — város követe a többséggel szemben „a Kerületeknek további járására” szavazott. A későbbiekben arról is olvashatunk, hogy Kritske József úgy nyilatkozott — bár egyúttal sajnálkozását is kifejezte emiatt—, hogy amíg küldőitől erre vonatkozóan utasítást nem kap, „a 4-ik Rendnek határozatához nem járulhat”, és a kerületi üléseket továbbra is látogatja; s rajta kívül még Koleda András budai, Pinke István esztergomi, Heisler Károly zombori, Szloboda János bazini, Máthé György szentgyörgyi, Bakos József trencséni és Juraj Palkovié korponai követek ugyancsak „a Kerületi Ülésekbe járnak”. A január 10-i szegedi, illetve a január 30-i budai jelentésben említett szám így nyilvánvalóan azokra vonatkozik, akik a kerületi ülés elhagyása ellen expressis verbis is nyilatkoztak, viszont az a Hódyék által hangsúlyozott tény, hogy Koleda András is azok között volt, akik ellenszegültek a kerületi ülések bojkottálásának, megfelel a valóságnak.

Nagy Benedek és Koleda András között még az 1834. április 18-i országos ülésen keletkezett konfliktus amiatt, mert — mint korábban már említettük — a városi követek óvásához ekkor egyedül Koleda nem csatlakozott. Ennek a kérdésnek részletesebb ismertetésétől itt ugyancsak el kell tekintenünk, kettőjük viszálya azonban a városi követek körében mindvégig élénk érdeklődést keltett, s Koleda magatartásának hangsúlyos említését ez a tény teszi érthetővé. Buda város második követének szembenállására a negyedik rend küldötteinek jelentős részével a jegyzőkönyv is kiemelten utal egyébként ; s a nézeteit osztó városi követekkel együtt nagyon határozottan el is marasztalja őt magatartása miatt.

A kerületi ülésekhez, illetve a városi követek különtanácskozásaihoz való viszonyulás kérdése a továbbiakban is több ízben szóba került; itt annyit szeretnénk még megemlíteni, hogy a jegyzőkönyv kezükbe került példányai a résztvevőket illetően — feltehetően másolási hiba következtében — eltérnek egymástól; mi azt a listát vettük alapul, amely a legtöbb résztvevőt említi meg. A fentebb említettlenül hagyott városok követeinek álláspontjáról nem állt adat a rendelkezésünkre; feltételezhető azonban, hogy ők bár hallgatólagosan, de azokhoz csatlakoztak, akik a kerületi ülésekről való távolmaradás mellett álltak ki.

179