Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
Hódy és Gerencsér küldőiknek ezt az eljárását annál is inkább megdöbbenve vették tudomásul, mert éppen Kiss József szóbeli közléséből értesültek korábban arról, hogy Pozsony városa a maga részéről ugyancsak tervezi Széchenyi díszpolgári címmel történő felruházását; a szegedi magisztrátus határozata viszont lehetővé teszi, hogy a szegediektől kapott megbízást elodázva a díszpolgári címmel való felruházás elsőbbségét magának vindikálja, és a gróf ezen megtiszteltetését „másoknak tsak mintegy példamutatásból származott” ötleteként tüntesse fel. Ám Hódyék azt is szemére vetették tanácsnoktársaiknak, hogy döntésükkel a város méltóságát, valamint országgyűlési megbízottai tekintélyét is lejáratnák, és emiatt is elengedhetetlennek tartották, hogy a tanács vonatkozó utasítását változtassa meg, s a díszpolgári eskü kivételére „Pozsony Városa Tanátsa befolyása” mellőzésével történő eljárást tegyen lehetővé.231 A tanács szeptember 30-án tárgyalta a követek fenti jelentését, és az abban felhozott érveket elfogadva úgy határozott: felhatalmazza Hódyékat, hogy a pozsonyi tanácshoz intézett levelet felnyissák, s „az abba zárt hit Forma szerént mtlgos Gróff Széchenyi István Úr Ő nagyságától a Polgári Hitet... a Törvényes Testnek méltóságához és tekintetéhez képpest kivegyék”.232 Ezt az utasítást a követekhez intézett válaszlevélben még azzal egészítették ki, hogy „e Nemes Városi Törvényhatóság, úgy a megtisztelendő Gróf Úr Ő Méltóságának magas érdemeihez illőleg” az eskületé- teli ceremónia ünnepélyességét azzal is emeljék, hogy arra a többi szabad királyi város követét is meghívják.233 Az eskütétel 1835 legelején megtörténik, majd január 30-án a magisztrátus levélben kereste meg Széchenyit, kérve a grófot, hogy továbbra is támogassa a várost a csatorna létesítésére irányuló törekvéseiben;234 s az ugyanaznap tartott tanácsülésen arra vonatkozóan is határozat született, hogy a Vedres-féle tervezetet 231 A követek 1834. szeptember 20-án kelt jelentését 1.: uo. 232 CsmL Tanácsi jkv. 1834: 3071. 233 Az 1834. szeptember 30-án kelt utasítás fogalmazványát és tisztázati példányát is 1.: CsmL. Tanácsi iratok 1834: 3071. 234 Az eskütételre 1.: CsmL Vál. község jkv. 1835: 23.; vö.: Miklós 79. A tanács említett január 30-i levele nem maradt fenn; a megkeresésről Széchenyi 1835. július 31-én kelt válaszleveléből értesülünk. Tekintettel arra, hogy ez a levél mindeddig ismeretlen, indokoltanak látjuk teljes terjedelemben való közlését: „Nemesi városi Tanács, E folyó évi Boldog Asszony hava 30-ikán a Dunának a Tiszával Pesttül Szegedig javaslóit összeköttetése iránt költ igen becses sorait valódi Hála-érzéssel ezelőtt jó eleve vettem. Ha előbb nem válaszoltam, oka az, mert szóval kívántam és reméllettem bémutathatni köszönetem. Mi csekély hatásomat illeti, méltóztassék a Nemes Tanács meg győződni: csüggedhetetlenül fogom azt azon felette szép czél elérésére gyakorolni, mellyet a Nemes Tanács kitűzni törekedik. Legyen csak egyszer férfiasán megpendítve a Tárgy, ki fogja az csekély hozzájárulással maga magát vívni, valamint minden, mi a Nemzetek, az Emberiség hasznát, becsületét és valódi díszét következteti. Hasznosb, illőbb, dicsőségesb pedig valóban semmi sem szerencsésíthetné Magyar Honunkat, mint ha számos most alig alig mozduló ereink megnyitása, egybekapcsolása, elrendelése eszközöltetnék czéliránylag. Mennyire fekszik lelkemen ezen dicső Végnek sikere, már is csekély tehetségem szerint megmutatni iparkodtam, s fogok ezentúl is minden bizonnyal. Szót szaporítni hasztalanul nem akarván, midőn inkább tettre, cselekedetre volna szükség, magam a Nemes Tanács szíves hajlandóságába továbbá is ajánlva, maradok leg valódibb tisztelettel, s leg őszintébb hazafiúi rokon érzéssel A Nemes Városi Tanácsnak leghűbb szolgája Pest, Június 31-ikén 1835. (CsmL Tanácsi iratok 1835: 2352.) Széchenyi István’ 173
