Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
éles konfrontáció tárgyává.188 Mindezek mögött közvetve vagy közvetlenül az ország birodalmon belüli autonómiájának védelme, illetve teljes „integrálására”, s ezzel szoros összefüggésben a centralizáció növelésére irányuló törekvés húzódott meg. Az ellenzék számára emiatt nem volt, nem lehetett közömbös a negyedik rend képviselődnek állásfoglalása a fenti kérdésekben — még akkor sem, ha ez az állásfoglalás a vonatkozó határozatok meghozatalában nem volt döntő jelentőségű —, viszont a városi követek, ha többségükben az udvar elképzelései mellett foglaltak is állást, ezt soha nem tették teljes egyhangúsággal, s adott esetekben taktikájukon is rugalmasan változtattak; feltételezhetően abból a meggondolásból, hogy az együttműködés a liberális ellenzékkel a továbbiakban ne váljon teljesen lehetetlenné. Az azonban mindenesetre tény, hogy a szólás- és sajtószabadság, a lengyel ügy, az alsó-szlavóniai megyék jogállása, Ferdinánd címe, valamint az adó kérdésében a negyedik rend képviselői ténylegesen szembefordultak az ellenzékkel; a magyar nyelv kérdését illetően a nyelv terjesztést elvben ugyan nem ellenezték, ám az iskolai oktatáson kívül annak minden más módozatát lényegében helytelenítették. A nemzeti színház és a nemzeti múzeum anyagi támogatását sem ellenezték, annak kötelezővé tétele ellen azonban tiltakoztak, s a törvényhatóságok részéről történő önkéntes felajánlásokban látták az egyetlen méltányos megoldást. Alapjában véve egyértelmű volt az adókérdésben elfoglalt álláspontjuk is: a kormány által kért adómennyiséget teljes egészében, s minden feltétel nélkül hajlandók voltak megajánlani; szemben az ellenzék azon törekvésével, hogy az adó összegét leszállítsa, s azt csak meghatározott időre szavazza meg annak érdekében, hogy az országgyűlés három év múlva történő összehívását a kormányzat részéről biztosítva lássa. Szeged város küldötteinek részleges elhatárolódása VÁROSI KÖVETTÁRSAIKTÓL Szeged város követei a fenti kérdésekről, illetve a velük kapcsolatos tárgyalásokról rendszeresen és körültekintően beszámolnak küldőiknek, a vitákban azonban általában nem vesznek részt; feltételezhetően azért, mert vonatkozó utasításuk, illetve személyes meggyőződésük az ellenzék felfogásához áll közelebb, viszont városi követtársaikkal sem kívánnak szembekerülni, de azok taktikai játékaiban sem akarnak részt venni. Érdekes ebből a szempontból a Ferdinánd címhasználatával kapcsolatos eljárásuk. Nyíltan ebben a kérdésben sem foglaltak állást; az uralkodót azonban trónralépése pillanatától kezdve V. Ferdinándnak nevezték jelentéseikben, s ezzel nagyon is egyértelműen elhatárolták magukat a negyedik rend követeinek többségétől, akik az I. Ferdinánd megjelölésben az ország függetlensége szempontjából semmiféle veszedelmet nem láttak, illetve a problémát a városok jogállásának kérdéséhez viszonyítva — az ellenzéket provokálandó — teljességgel jelentéktelennek minősítették.189 Lényegében elhatárolták magukat a szegedi követek a negyedik rend küldötteinek többségétől a nemzeti múzeum anyagi támogatásának kérdésében is. így az 188 Az adó kérdésével szoros összefüggésben jelentkezett a magyar nemesi testőrség költségei fedezésének problémája, amivel kapcsolatban a városi követek ugyancsak elutasító álláspontra helyezkedtek. Erre a kérdésre a későbbiekben röviden még visszatérek. 189 Ehhez 1. többek között Hódy és Gerencsér 1835. március 4-ijelentését: CsmL Tanácsi iratok 1835: 795. A követek ezzel kapcsolatos, s fennmaradt valamennyi jelentésének felsorolását szükségtelennek látjuk. A városok küldötteinek említett álláspontjára I. Haske Sándornak az 1835. május 30-i országos ülésen elhangzott felszólalását: Jegyzőkönyv X. 401. sk. 16&
