Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

zsellérekkel történő betelepítése érdekében emeltek szót, s ezt a szempontot hangsúlyozták az 1836. április 20-i országos ülésen is, amikor — az 1836. április 12-i királyi leirat következtében — a jobbágytelken éló' nemesek helyzetének kérdése újra az alsótábla elé került.133

Az ÉRDEKEGYESÍTÉS PROGRAMJA:

Kölcsey a városok szerepéről és feladatairól

Az érdekek egyesítésének szükségességét a jobbágytelken élő nemesek problémájának tárgyalásakor a városi követek nem először fogalmazták meg, s ezzel az elvvel a liberális megyei követek Balogh Jánostól Palóczy Lászlóig a legteljesebb mértékig egyetértettek. Am ezek a nemesi politikusok — ha a részleteket illetően nem voltak is mindig azonosak a nézeteik — ennek az elvnek a realizálását lényegében úgy képzelték el, mint a nem nemesi rétegeknek a nemességhez való „felemelését”. Palóczy László a jobbágytelken élő nemesek megadóztatását helyeslő városi követeket így elsősorban azért marasztalta el, mert úgy látta: a negyedik rend küldöttei az egyenlőséget a nemesi kiváltságok eltörlésével, s a nemességnek a polgárság, sőt a jobbágyság „szintjére” való „lesüllyesztésével” kívánták megvalósítani. Említettük, hogy ettől gyökeresen eltérő programot csupán Kölcsey hirdetett meg, s utaltunk arra is, hogy ez a tizedkérdéssel kapcsolatos tárgyalások során történt meg.

A tized problémája először ugyancsak az úrbéri tárgyak vitái alkalmával került szóba; az 1833. április 19-i kerületi ülésen — amikor a földesúri kilenced, valamint a robot kérdését tárgyalták — Prónay János indítványozta, hogy a tizedfizetés ügyét haladéktalanul vegyék fel, s ne hagyják azt — az országos bizottsági munkálat sorrendjét követve — a juridicai operátum idejére. Prónay indítványát azzal indokolta, hogy „ő az urbárium által oly cathechismust akar felállítani, mellyből a jobbágy minden jussait világosan lássa”; javaslata felett azonban az ülés napirendre tért;134 s ugyanez lett a sorsa az 1833. augusztus 23-i országos ülésen elhangzott hasonló javaslatnak is.135 Ugyanakkor a sérelmek és kívánatok között Vághy egy olyan értelmű előterjesztést nyújtott be, amely azt kívánta kimondani, hogy „azon helyek, mellyek azon Dézsmát eddig természetben adják, a Dézsmának megváltása által ezen teher alól feloldoztassanak, s e végre az igazságosság és illetékesség szerint egy Váltás beli sinor mérték és kulcs kidolgoztassék, s rend szabásul felállítassék”. A sérelmi választmány az előterjesztésben foglaltakat elvileg helyeselte, annak külön tárgyalását azonban — tekintettel arra, hogy a tizedkérdés „a Rendszeres Munkálatnak megvizsgálására tartozandó” — nem javasolta, s ezt a véleményt a rendek többsége is elfogadta.136

Az ügy végül érdemben — az eredeti elképzeléseknek megfelelően — a polgári törvénykönyv részeként, az 1834. augusztus 19-i kerületi ülésen került tárgyalásra.137 A liberálisok elsőrendű célkitűzése a tizedfizetési kötelezettség azonnali és teljes meg133 Erről az ülésről 1.: Jegyzőkönyv XIV. 208. skk. Vö.: KLÖM V. 646. skk., 649. sk.; azáprilis

12-i leiratot 1.: Iratok VII. 357. skk. L. még a kérdéshez: KLÖM V. 671., 673., valamint Horváth I. 415. skk., Sándor 161. skk.; a szentesített törvény „Azon közterhekről, mellyeket a jobbágyföldeket használó nemesek azon használattól viselni tartoznak” címen az 1836. évi törvények sorában all. számú törvénycikk.

131 KLÖM I. 314.

136 Erről az ülésről 1.: Jegyzőkönyv III. 306. skk. Vö.: KLÖM II. 100. skk.

136 Iratok II. 293. sk., IV. 290. L. még: Jegyzőkönyv XI. 332.

137 KLÖM III. 431. skk., 448. sk.

148