Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Farkas Csaba: A szegedi plébánia 1761. évi összeírása

méltó káptalant, hogy 1726. december 11-én kiadja az „F” jelű iratban közölt beiktató levelet. Végül a főméltóságú főpap, a kegyes emlékezetű esztergomi érsek, gróf Eszterházy Imre az ő, szegények iránti jóindulata miatt méltóztatott ezt a plébániát a mi szegedi rendházunkkal örökre egyesíteni, azzal, hogy 1727. december 14-én kiadta erről kegyes leiratát, amely a „G” jelű iratban található. És mivel ugyanebben a levélben rendelkezni és megbízni méltóztatott, hogy ha az érseki szék valahányszor újra betöltésre kerül, mi az új főméltóságú és főtisztelendő főpapnál jelentkezni kötelesek vagyunk a joghatóság miatt és kérni ennek az egyesítésnek megújítását. Ezért én, e rendháznak méltatlan rektora és eme plébánia irányítója a Ti Méltóságotok trónjához leborulván a joghatóságért a legalázatosabban jelentkezem. Eme egyesítés megújítása érdekében meghajlással könyörgök, amennyire csak tudok. ígérem, hogy nemcsak a Ti Méltóságotok és az általános vikáriusi méltóság iránti teljes engedelmességet és alázatosságot tartom meg, hanem a lelkeket fáradhatatlanul ápolom, mint ahogy eddig is tettük, mint az elmúlt pestisek idején (bárcsak az utolsó lenne), amikor egyet a pestisben megbetegedettek szolgálatára kirendelt három atya közül elvesztettünk, egy másik pedig a pestistől megtámadva, csak az Isten irgalma folytán vált egészségessé.

Az egyházi szolgákról

Először: A palánki részen van két kántor, akik közül az egyik német, zenész és német iskolamester, Purger Mátyás, 42 éves. A másik a palánki részen élő dalmátoknak és magyaroknál szolgál, a 40 éves Katicsity János. A sekrestyés a 32 éves Kopercsics Ferenc, az orgonista a 35 éves Puz Tamás. Mindnyájan jeles életűek, és járatosak a hit alapigazságaiban. A német iskolamester a fiúknak jól viseli gondját. Az iskolai napokon misehallgatásra a sajátjait a templomba kíséri, és amennyire a hely nagysága miatt csak lehet, vigyáz rájuk és a többiekkel együtt ellátja hivatalát. Ehhez még annyit, hogy a német iskolamesteren kivül, aki a kórus vezetője és orgonista is, a templom zenészei a következők: Scheticska György, aki a gyermekek éneklésre oktatója és a hegedűs, Rupprecht György az első trombitás, Verner Rókus a második trombitás, Diringer János trombitás, Kapeller Ferenc basszista, PospisVen- tenorista és trombitás, Keller György altista és Gallier István szoprán. Mindnyájan becsületesen élik életüket és kötelezettségeiket elvégzik.

A Felsővárosban a 42 éves Almásy Tamás a kántor, az orgonista és iskolamester, ugyanitt a sekrestyés a 46 éves Almásy György. A város az iskolamester hivatalához beosztotta a gyermekek jobb tanítása végett a 20 éves Ország János segédtanítót. Mindketten kiváló életűek és járatosak a hit alapelemeiben. A segédtanító a gyerekeknek jól viseli gondját, de időnként az ifjúi hévtől elragadva eltávozik, ezért komoly figyelmeztetésben részesült, hogyha mégegyszer eltávozik, akkor megbüntetik és a hivatalától felmentik.

Az Alsóvárosban Kaszta János kántor és az iskolamester, a 62 éves kiváló férfiú e város húszas testületéből, aki a hit alapelveiben jól felkészült. Ő a fiúkat alkalmas hely hiányában nem tudja tanítani, de a plébános kezdeményezésére a polgári kúriában elhatározták, hogy a következő évben az Alsóvárosban iskola számára egy épületet emelnek.

Másodszor: Ők minden szempontból a plébános alárendeltjei és jól engedelmeskednek neki. Mindnyájan a hivatalukban tartózkodnak és a város egyetértésével választatnak meg.

Harmadszor: A dalmát kántor a magyar kántorok és mindkét sekrestyés saját házban lakik, a többiek pedig a zenészekkel együtt, az altistát kivéve a város által

14