Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
közötti szabad, kizárólag a „jó rend” fenntartására szolgáló intézkedések által korlátozott gazdasági kapcsolatok fontosságát.95 96 A vita néhány nappal később — az 1833. szeptember 3-i országos ülésen — kiújult, s az akkor felszólaló városi követek a fenntartott földesúri jussok és a királyi városokban létező', látszólag hasonló jogintézmény közötti minőségi különbségre mutattak rá.98 Lényegében ugyanezt hangsúlyozta az 1834. október 31-i országos ülésen Bujanovics Vince királyi fiskális, Eperjes város második követe is;97 majd az 1834. december 9-i országos ülésen a felszólaló városi követek nagyobb része állást foglalt a kereskedelmi és ipari tevékenység — ez utóbbiba a gyáralapítás lehetőségét is beleértve — szabad gyakorlásának intézményes biztosítása mellett.98 Az 1835. január 8-i kerületi ülésen a városi követek újra elismerték, hogy a gazdasági tevékenységnek kétségkívül vannak a szabad királyi városokban is akadályai, s most — korábbi álláspontjuktól eltérően — az azonnali változtatás érdekében emelték fel szavukat; de figyelmeztették egyúttal a rendeket, hogy ezek a kétségkívül szükséges intézkedések egy átfogó gazdasági reform részeként lehetnek csak ténylegesen hatékonyak.99 A városi követek álláspontjának módosulása a kereskedelmi és ipari tevékenység kérdését illetően ismét közelítette csoportjukat a liberális megyei követekhez — ennek egyértelmű bizonyítéka Balogh János Bars megyei táblabíró és első követ 1835. január 8-i felszólalása —, ami természetszerűen magával hozta a konzervatív nemesi követek meg-megújuló támadásait a negyedik rend küldöttei ellen; annál is inkább, mert az 1835. január 16-i országos ülésen Dienes István, Eperjes város polgármestere és első követe, a január 29-i országos ülésen pedig Bujanovics Vince foglalt ismét nagyon határozottan állást a fenntartott földesúri jogok eltörlése mellett.100 Igaz, a későbbiekben a városi követek véleménye megoszlott: egy részük — köztük Vághy, Kritskeés részben Havas is — hajlamosnak mutatkoztak a kormányzat támogatására; más városi követek — így Koleda, Haske, Bujanovics és Markovits Antal, Bártfa város uradalmi ügyésze és a város első követe a kereskedelmi és iparszabadság elve mellett mindvégig kitartottak.101 A negyedik rend küldöttei között egyetlen dologban nem keletkezett nézeteltérés, s ez a harmadik rend azon törekvésének elhárítása volt, hogy a szabad királyi városok bármely ügyében is az úrbéri viszonyok rendezése kapcsán hozzanak intézkedéseket. A városi követek ebben veszedelmes precedenst láttak; Bernáth Zsigmond taktikailag ügyetlen — egyébként Kölcsey által is elítélt — lépése emiatt váltott ki olyan vehemens tiltakozást részükről. Hasonló meggondolások következtében emeltek szót a liberálisak egy — viszonylag szűkebb — csoportjának azon erőfeszítései ellen is, amelyek a jobbágyközségek igazgatási rendszerének nagyfokú demokratizálását célozták. A kerületi választmány által készített vonatkozó tervezet (az úrbéri javaslatok VI. cikke) a községek igazgatásával kapcsolatban a bírók választásáról úgy rendelkezett, hogy a község első tisztviselőjét a földesúr által kandidált három jelölt közül, az esküdteket és kisbírókat pedig a fennálló jogszokás fenntartásával, s egy évi időtartamra 95 Jegyzőkönyv ül. 219. skk., KLÖM II. 70. skk. L. még Hódy és Gerencsér 1833. augusztus 18-i jelentését is: CsmL Tanácsi iratok 1833: 2547. 96 Jegyzőkönyv IV. 56. skk., KLÖM II. 145. skk. 97 Jegyzőkönyv IX. 99., KLÖM III. 660. 98 Jegyzőkönyv IX. 395. skk. Vö.: KLÖM IV. 23. 98 Jegyzőkönyv X. 92. skk., KLÖM IV. 102. skk., 109. sk. 100 Az említett ülésekről I.: Jegyzőkönyv X. 157. skk., 196. skk.; vö.: KLÖM IV. 126., 165. 101 Erre vonatkozóan 1. többek között az 1835. május 26-i, június 5-i és szeptember 10-i országos üléseken lezajlott vitákat: Jegyzőkönyv X. 357. skk., 414. skk., XI. 413. skk.; vö.: KLÖM IV. 450. sk., 469. skk., V. 41. 142
