Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A feudális és abszolutisztikus önkény kivédésére, a polgári jellegű eljárásjogi elvek életbeléptetésére irányult az a propozició, amely a hamis vádaskodások megakadályozása érdekében a névtelen feljelentések figyelmen kívül hagyását, illetve a feljelentésekben foglaltakkal kapcsolatban körültekintő nyomozást és a megfelelő bizonyítás lefolytatását; a vád alaptalansága esetén pedig a feljelentő szigorú felelősségre vonását indítványozta.31

Kizárólag helyi jelentőségű, ám a polgári jogegyenlőség követelményét az a kívánalom is felvillantja, amelyben Szeged városa azt kérelmezte, hogy a Jettin József-féle alapítványból, amelynek alapító iratában „egy rendbéli Tőke pénzeknek Kamatjaiból több Szegedi szegényebb tanuló Polgár Ifjaknak része.1 íttetés e rendek tetnék”, az alapító kívánságának megfelelően „az efféle Szegedi Ifjak közül” ne csupán „egy vagy kettő” részesüljön, hanem annyi, amennyinek a taníttatási költségeire az említett összeg elegendő; s ennek érdekében az illetékes „Igazgató Kormány-Székek” részére a szükséges rendelkezések kiadását sürgeti.32

A város egyik legelementárisabb érdekével volt kapcsolatos az a sérelem, amelyben a szegediek azt adták elő, hogy „néhány múlt Esztendők alatt” Torontál megye hatósága annyi és olyan jellegű gátakat építtetett, melyek miatt Szegedet állandó árvízveszély fenyegeti. A megye sem a sorozatos tiltakozásokat, sem a „felsőbb Helyekről is érkezett tilalmazó rendelkezések”-et nem vette figyelembe, a város emiatt kénytelen az országgyűléshez folyamodni, kérve hogy az tiltsa el „Törvény által” Torontál megyét a városra nézve oly veszedelmes védőgátak további építésétől.33

Végül, de nem utolsó sorban azzal a kérelemmel fordultak a rendekhez a szegediek, hogy — mivel a város tulajdonában lévő földek igencsak rossz minőségűek, viszont a város lakosai „nagyobb számmal a Mezzei Gazdálkodást gyakorolják” — a véleményük szerint aránytalanul magas portaszám jelentős mértékű csökkentéséhez járuljanak hozzá. Különösen is sérelmesnek találták Szegeden azt, hogy „midőn Pest, Magyar Országnak leg roppantabb Városa, tsak 60 egész, Csanád Vármegye pedig tsak 35 Portákkal terheltetve vagyon, Szeged Városára 40 1/2 porták számíttatnak”, s ezt a helyzetet igen határozottan „a Haza köz terheinek viselésében az osztó köz igassággal meg nem egyeztethetó'nek” minősítették.34

Már az eddig elmondottakkal kapcsolatban is felmerül két, egymással egyébként szoros összefüggésben lévő kérdés; az egyik, hogy milyen tényezők tették lehetővé Szeged városa részéről a fentiekben körvonalazott, a reformokat messzemenően igenlő programot; a másik, hogy milyen okok játszottak közre a választott község azon akciójának megindításánál, mely a város politikai életében az addiginál összehasonlíthatatlanul aktívabb és érdemibb közreműködését célozta. Arra utaltunk, hogy

31 Iratok II. 297. Ez a probléma az előleges sérelmek és kívánatok között ugyancsak felmerült (XIV. pont), a főrendek azonban a „nevetlen vád tárgy”-át csupán a „Criminális Codex”-ben kívánták megemlíteni, s a sérelmek közül ki kívánták hagyni. A rendek és főrendek között ebben a kérdésben is hosszadalmas vita keletkezett, az ügy végül azzal zárult, hogy a rendek ettől a sérelemtől elálltak; tekintettel arra,hogy „Ő Felsége az 1805: 5. te. teljesítését igéré”. (L. ezekre: uo. I. 24., 136., 147., 184., VI. 155. sk., KLÖM I. 86., 116., 131., 138., 171., IV. 451. skk., V. 292., 368. Az említett törvény a névtelen feljelentések figyelembevételét tiltja meg, intézkedik a hamisan vádas- kodók szigorú megbüntetéséről, majd a rosszhiszemű vádaskodások megtorlásával kapcsolatos eljárást szbályozva azt is kimondja, hogy a törvényhatóságokat királyi biztosok kiküldésével a kormány feleslegesen ne terhelje, s végül az indokolt esetekre rendelkezéseket tartalmaz a biztosok eljárását illetően.)

32 Iratok II. 297. sk.

33 Uo. II. 300. sk.

31 Uo. II. 280. sk.

126