Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

A nemzeti nyelv, és egyáltalán a nemzeti kultúra művelésében a rendek kiemelkedő szerepet szántak a Nemzeti Színháznak és a Nemzeti Múzeumnak, s ez utóbbi intézmény fejlesztése érdekében Pest, Somogy, Trencsén, Bács, Tolna, Nógrád, Szatmár, Békés, Arad, Csanád és Borsod megyék, továbbá Szeged városa azt az indítványt nyújtották be, hogy idősebb Jankovich Miklós „Magyar régiségekből, könyvekből, s drágaságokból” álló gyűjteményének megszerzése végett az ország- gyűlés a szükséges összeget szavazza meg.* 24

A magyar nyelv terjesztésének, valamint a kulturális élet fejlesztésének programja, ha áttételes formában is, a polgárosodás igényéből született; persze az is tagadhatatlan, hogy ezek a programok egyidejűleg a nemzetiségek magyarosítását célzó igen határozott törekvéseket is tartalmaztak. A polgárosodás igényét különben Szeged város jónéhány kívánsága közvetlen formában is szolgálta. így az a sérelmek

1835. március 30-i kerületi ülésen történt meg. A kibontakozó, meglehetősen éles hangú vitában a többség a veszprémi rendek javaslatát szükségtelenül provokatívnak érezte, s legalább annak enyhítését kívánta. A megyéje álláspontját védelmező Kotsi Horváth Sámuel, a megye másodalispánja, s második, majd 1834. április 24-től első követe, azért szorgalmazta az indítvány elfogadását, mert

— mint mondotta — Debrecen, Szeged, Buda és részben Pozsony kivételével „a honni nyelv iránti buzgóság lelkét sok kir. városban épen nem tapasztalhatjuk”. (KLÖM IV. 298.)

Szeged városáról tehát az élt a köztudatban, hogy ama csekély számú királyi városok sorába tartozik, amelyek nem állanak ellenségesen, vagy legalább is közömbösen a magyar nemzeti aspirációkkal szemben. A város nemzetiségi viszonyai problémájának tárgyalása nem lehet feladatunk; itt csupán azt szükséges megemlíteni, hogy a XVI. század elején még színtiszta magyar lakosság mellett a későbbiekben jelentős számú szerb, valamint német etnikumú jövevény telepedett le a városban, s a vagyonosabb, és így a várospolitikát is lényegében meghatározó polgári réteg főként a német anyanyelvű városlakókból került ki. Ennek eredménye volt többek között az is, hogy az ezen réteggel érintkező magyarok közül is meglehetősen sokan elnémetesedtek. A XIX. század első felében azonban lassan bár, de megindult az ellentétes folyamat: a német és a szerb etnikumú lakosság magyarrá válása; amely főleg a 40-es évek elejétől vált mindinkább számottevővé. Ugyanakkor a „hivatalos” várospolitika már meglehetősen korán elkötelezte magát — ha csupán taktikai okokból is

— nemzeti törekvések támogatása mellett: II. József halála után ugyanaz a magisztrátus, amely a császárt hűségesen kiszolgálta, azonnal csatlakozott a kibontakozó antijozefinista mozgalomhoz, s a királyi városok közül elsőként tette meg a magyart hivatalos nyelvvé. Hatalmát így sikerült megőriznie, ugyanakkor a magyar nemzeti aspirációk támogatása a város vezető testületéi számára mintegy „kötelező” hagyománnyá vált a továbbiakban. Ezekre 1.: Reizker 1884. 18., 38., 86. 1. sz. lapalji jegyzet, Reizner 1899—1900. II. 40. sk., III. 75., 139., Szeged története n. 536., 713., sk. 722 sk. A nyelvkérdéssel kapcsolatban általában 1. még a fentebb elmondottakhoz: Horváth I. 314. skk., II. 21. sk.

24 Iratok n. 243. sk. Ugyanitt javaslat hangzott el Viczay Mihály gróf ugyancsak nagymértékű, főleg régi pénzeket és ékszereket tartalmazó gyűjteményének megvásárlására is: Pest megye ugyanakkor azt a kívánságot is előterjesztette, hogy a múzeum Pesten felállítandó épületére „egy nagyobb tekintetű áldozat tétessen”, s jónéhány megye arra vonatkozóan is tett javaslatot, hogy a múzeum „fundusának” gyarapítására az országgyűlés 1 millió ezüstforintnyi összeget ajánljon fel. Ez utóbbira 1.: Iratok II. 241. skk; 1. még az elmondottakhoz: KLÖM IV. 422. skk.

A Nemzeti Színházzal kapcsolatosan előterjesztett kívánságot 1. ugvancsak Iratok II. 241. skk. Ennek lényege: a Pesten létrehozandó színház felépítéséhez a már meglévő pénzösszeg gyarapítása érdekében önkéntes felajánlások megtételére kell felhívni a törvényhatóságokat, valamint magán- személyeket is, illetve a fenti cél érdekében részvényeket is ki kell bocsátani; a színház feletti legfőbb felügyeletet az országgyűlés gyakorolja; s végül: a színház énületének elkészültéig is biztosítani kell a „Magyar Színjádzó Társaság” részére a zavartalan működés feltételeit. Szeged városa ezekhez a kívánságokhoz nem járult ugvan hozzá, de — mint látni fogjuk — Hódyék már igen korán nagyon aktívan közreműködtek a színház létrehozása érdekében.

Részben a nemzeti művelődés érdekeit volt hivatva szolgálni — természetesen egyéb feladatai mellett — a Ludoviceum is, amelynek mielőbbi megnyitását a rendek ugyancsak sürgették. Az 1827. évi 17. te. értelmében Pestre helyezett intézmény épülete a kívánság benyújtásakor már majdnem kész volt; teljes befejezéséhez, berendezéséhez stb. azonban még további pénzösszegekre volt szükség. A rendek előterjesztése részben ezen összegek előteremtésére, részben az akadémia rendeltetésszerű tevékenységét biztosító intézkedések megtételére vonatkozott (Iratok TI. 74. skk.) A Ludoviceummal kapcsolatos problémák összefoglaló ismertetését 1.: Horváth II. 18. skk.

124