Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
SZÖCS SEBESTYÉN SZEGED VÁROS KÖVETEI AZ 1832—36. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK ORSZÁGGYŰLÉSI JOGÁLLÁSÁNAK PROBLÉMÁJA A REFORMKORBAN A szabad királyi városok rendezésének kérdése az 1832—36. évi országgyűlésen újra és újra felmerült, de élénk viták tárgyát képezte már az 1827. évi 8. törvénycikk rendelkezései alapján készült országos bizottsági munkálatoknak az országgyűlést megelőző helyhatósági tárgyalásai során is, és — látni fogjuk — az országgyűlést követő években változatlanul szenvedélyes konfrontációk alakultak ki körülötte, sőt, — részben „természetes” folyamat eredményeként, részben azonban a kormányzat tudatos manipulációja következtében — egyre inkább az érdeklődés középpontjába is került. A probléma azonban már Mária Terézia uralkodása idején jelentkezett; kiemelkedő helyet foglalt el II. József igazgatási reformjainak sorában is, II. Lipót idején pedig egy, a mezővárosokat is felölelő nagyszabású koncepció kezdett a város ok rendezését illetően kibontakozni. Az uralkodó korai halála következtében ez természetszerűen lekerült a napirendről; az 1790—91. évi országgyűlés által kiküldött regnicoláris deputáció által készített tervezetek azonban erre a kérdéskörre is kiterjedtek : az ország egész igazgatási rendszerét átfogó „szisztematikus” reform részeként kezelve a problémát. A kérdés végül — az 1848 márciusában bekövetkezett forradalmi változások eredményeképpen — a feudális társadalmi-politikai struktúrát meghaladó, s a polgári demokrácia követelményeit figyelembevevő 1848. évi 23. törvénycikkel oldódott meg. Az 1848. évi városi törvény azonban csak a kezdeti lépést jelentette; érdembeni folytatásra — a jól ismert okok miatt— lényegében nem került sor. A kiegyezést követően végrehajtott rendezés persze ugyancsak polgár ijellegű volt — több vonatkozásban „fejlettebb” is, mint az 1848. évi —, ám óhatatlanul magán viselte egyfelől a feudális és kapitalista uralkodó osztályok, másfelől a magyarországi uralkodó osztályok és a király közti kompromisszum jegyeit. A szabad királyi városok rendezésének szükségessége több területen is jelentkezett: magába foglalta egyrészt a városok belső igazgatási rendszerének, másrészt a kormányszékekhez való viszonyuknak a problémáját, s érintette a városi követek országgyűlési jogállását is. A reformok mellett elkötelezett nemesi politikusok ezt a három kérdéskört egymással szoros összefüggésben szemlélték, s megoldásukat csak együttesen látták megvalósíthatónak. Igen világosan szögezte ezt le az 1832. december 22-i kerületi ülésen Fekete I tván, Pozsony megye másodalispánja és követe, aki azért utasitotta el a városok küldötteinek követelését, hogy az országgyűlési napló felül- bírálatában részt vehessenek, mert a „Városok még nem függetlenek, választások hibás, a Committenseik nintsenek törvényhozói választókká qualifikálva. Nationa- litások csekély, a köz lélek közöttök ki felylődve nints. Követjeik a kamarának res- ponsábilisek, mert a magistrate nak nem lehetnek, hogy lehet egy Magistratus választó Test? Az Electa Communitas egy maga magát örökkön redintegraló külön test. A Polgárság mindenből kizárva, elébb ezeknek meg kell változni, addig ha személyes bizadalma van is egy vagy más városi követ eránt, amint van, és méltán 115
