Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
a mezőgazdaság, a begyűjtés kérdése szerepelt, noha a város struktúrájából adódóan más, a lakosság nagy részét érintő kérdéseket kellett volna tárgyalniuk. A 20 éves fejlesztési tervben, amelyet tárgyaltak orvosi körzetek, népboltok területeken való elhelyezése is szerepeltek, de itt sincs szó arról, hogy a városi tanácsi vezetés miként kíván az értelmiségi és kispolgári rétegekkel foglalkozni.211 A felmérést készítők jogosan marasztalták el a városi PB-t, mert a tanáccsal való kapcsolata nem elég tudatos és előrelátó, mert a PB képviselőjének felszólalásai nem iránymutatóak, sőt gyakran a felkészületlenségről tanúskodnak. Ugyanakkor ebben a felmérésben is vannak szektás vonások (osztályidegeneket nem távolították el az egyetemről, a tanácstól) és ellentmondások is, pl. a PB adminisztratív osztályát elmarasztalták, mert „nem foglalkozik a város ellátásával”, ugyanakkor „a kereskedelmi ellátás jónak mondható” — jelentették,212 nyilvánvaló az ellentmondás, különösen, ha tudjuk, hogy az 1952-es aszály a várost nagyon sújtotta. A párton belüli ellentmondások, a hibás politikai lépések nyomán keletkezett társadalmi feszültségek késztették az MDP-t arra, hogy megvizsgálja a párt helyzetét. Ezt szolgálta a párttagkönyvcsere, a pártcsoportvezetők munkájának elemzése, a taggyűlések hangulatának feltárása is. A párttagkönyvcserékkel kapcsolatos jelentés örömmel számolt be arról, hogy 10 810 tag és 45 tagjelölt kapott új tagkönyvet és csupán ketten nem vették át azt.213 Március 3-án a pártcsoportvezetők munkájáról szólva viszont már 11 048 tag és 1314 tagjelölt szerepelt, ami azt tanúsítja, hogy valamelyik adat hibás. Az öniróniára utalnak azok a megjegyzések, amelyek az 1953 januári taggyűlésen hangzottak el a népszaporulattal kapcsolatban „A család ma is nagy gond és teher, egyébként is mindenkinek a magánügye, miért avatkoznak bele”. „Gyerünk már haza, mert nem tudjuk teljesíteni a Miniszter- tanács határozatát.” A sorban állók azt mondták „azért legyen család, hogy ők is itt álljanak sorban”.214 Ekkor már a párton belüli feszültség kifejezője, hogy „a vezetőségek kiegészítése nehézségekbe ütközik”, 48 vezetőségi tag hiányzott. „A pártcsoportvezetők kiegészítése folyamatosan történik.”215 216 A városi tanács alapszervezeti párttitkárát, aki 1948/1949-ig önálló kisiparos volt, leváltotta a városi PB, de az alapszervezeti taggyűlés „nem értett egyet a PB határozattal”, az elvtársnők sírtak, a PB jelöltjét leszavazták. „Miért nem érvényesítik az ő javaslatukat” — mondták a hozzászólók.218 Nemcsak a párton belül, hanem a tanácstagok között is nagy volt a fluktuáció. 1953-ra az 1950-ben megválasztott 101 tanácstagból 57 megszűnt tanácstag lenni. A tanácsüléseken egyre nőtt az igazolatlanul távolmaradók száma. Mind kevesebben tartották meg a fogadóórákat, tanácstagi beszámolóikat, és akik megtartották — többségükben — felolvasták a kiadott szillabuszt. Az egész tanácsi munkát a begyűjtési és egyéb kampányfeladatokra mozgósításra ösztönzés és a párthatározatokban, a megyei utasításokban lefektetettek szajkózása jellemezte. A vb számolja fel az apparátusban levő szociáldemokratizmust, küzdjön az ellenség ellen stb.217 Ugyanakkor látni kell azt is, hogy két oldalról kötötték meg a tanácsi vezetés kezét, egyrészt a városi PB, másrészt a megyei tanácsi vezetés, amely a legcsekélyebb önálló mozgást sem tette lehetővé számukra, a központi államigazgatási utasításokat 211 Csm. Levéltár TÜ Jzk. XXIII 1. 1950—1951. és a XXIII. 2. 1952. évi tanácsülési jegyzőkönyvekben szereplő napirendi pontokról. 212 Csm' PB Arch. 49. fond. 2. csop. 4. őe. Feljegyzés az MDP KV PTO-nak 1952. nov. 13-án. 213 Uo. A szervezési osztály 1953. január 30-i jelentése. 214 Uo. A szervezési osztály 1953. februári jelentése. 215 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 5. őe. A szervezési osztály 1953. márc. 28-i jelentése. 216 Uo. május 30-i jelentés. 217 Csm. Levéltár TÜ Jkv. 1952. XXIII. 2. pl. 1952. július 28-i tanácsülés jegyzőkönyve. 222
