Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Farkas Ferenc–Halmágyi Pál: R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései
BEVEZETÉS MAKÓ VÁROSÁNAK ÉS KÖRNYÉKÉNEK FELSZABADULÁSA 1944 SZEPTEMBER—OKTÓBERÉBEN 1. Az 1944. augusztus—szeptemberi harcok Románia (Dél-Erdély) területén A szovjet csapatok 1944. augusztus 20-án indították meg Iasi-Kisinyov térségében a Nagy Honvédő Háború egyik legeredményesebb hadműveletét. A támadás célja a német Dél-Ukrajna hadseregcsoport bekerítése és megsemmisítése valamint Románia háborúból való kiválásának elérése volt. A nagyszabású támadás mindkét célt maradéktalanul elérte. A Dél-Ukrajna hadseregcsoport 47 német és román hadosztályából és 5 dandárából, augusztus 29-ig a szovjet erők megsemmisítettek 22 német hadosztályt, s egyidejűleg szétverték vagy fogságba ejtették a németek oldalán harcoló valamennyi román egységet is.1 A román vezetés a katasztrofális vereség láttán megtette az egyetlen ésszerű lépést, megszakította kapcsolatait a Német Birodalommal, és a fegyverszünet mielőbbi megkötése érdekében azonnal tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval. Románia kiválása a hadviselő felek közül gyökeresen új katonapolitikai, hadászati feltételeket teremtett Délkelet-Európában. A román Alföld elvesztése után a németek az új védővonalat a Kárpátokban képzelték el, remélve, hogy a magas hegység átjáróit megszállva, sikerül megakadályozni a szovjet előrenyomulást Magyarországra, utolsó nagyjelentőségű mezőgazda- sági ellátó területükre és a román olajkutak kiesése utáni egyetlen természetes olajforrásukra. Mivel a Kárpátok vonulatának csak keleti része volt a magyar csapatok birtokában, a terv megvalósításához feltétlen szükséges volt a déli vonulat birtokba vétele is. E cél érdekében a német vezetés állandó nyomást gyakorolt a kormányra, hogy a magyar hadsereg kezdjen minél előbb akciót a déli hágókért. A Dél-Erdély elleni magyar támadás szeptember 5-én indult meg, és az első napokban a terveknek megfelelően haladt is előre. A magyar erők Tordán túlra vetették vissza a román egységeket, és Székelykocsárdnál elérték a Marost, majd Nagyenyed és Nyárádtő között átkelve a folyón, keleti irányban csaknem Kis- küküllőig nyomultak előre. Ezalatt a német erők Bánát déli részéről indultak meg keletre, Orsóvá—Vaskapu irányába. A 2. Ukrán Front jobbszárnya már augusztus 25/26-án elérte a Keleti-Kárpátok hágóit. A hegyszorosokban kiépített védelmet azonban csak nehéz harcok árán tudták leküzdeni a szovjet csapatok, s igen lassan haladtak előre. Erre figyelemmel és a román kormány kérésére a szovjet főhadiszállás szeptember 5-én utasította a Front közepén és balszárnyán haladó csapatokat, hogy forduljanak északra, illetve északnyugatra, és keljenek át a Déli-Kárpátokon. Az erdélyi medencébe érve Kolozsvár irányába támadva nyújtsanak segítséget a magyar támadás ellen védekező román hadseregnek. Ugyanakkor a szorosokban védekező erők hátába kerülve, hathatósan támogathatják a Front jobbszárnyát. Az északnyugatra forduló szovjet 1 Hősök. A Szovjetunió hősei a magyarországi felszabadító harcokban, 1944—1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Bp., 1981. 13. old. 7
