Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Farkas Ferenc–Halmágyi Pál: R. A. Veszelik: Egy szovjet híradós háborús feljegyzései
parancsolta, hogy támadjanak, vagy szovjet támadás esetén akadályozzák meg az áttörést arcvonalukon.116 A tiszántúli szovjet offenzíva megindulásakor a Marostól északra a következő arcvonalon álltak a magyar csapatok: a Lelei úti iskolánál, Makótól 3 km-re északnyugatra; a várostól északra Óföldeákon, majd Földeák alatt 2 km-re a Nádasdi- tanyánál; az Igási úton a várostól 6 km-re; északkeletre a Rákosi úton a Csorgó hídjánál, majd a csatorna mellett a Dáli-tanyákig; innen az arcvonal egyenesen keletnek fordult, és Királyhegyes, ill. Csanádpalota, majd Pitvaros, ill. Mezőhegyes között húzódott tovább. 4. A Vörös Hadsereg tiszántúli hadműveletének megindulása Október 6-án, hajnal 1/25-kor az egész frontvonalon megszólaltak a szovjet nehéztüzérség ágyúi és 25 perces pergőtüzet zúdítottak a magyar állásokra. 5 órakor rohamra indultak a harckocsik majd az őket követő lovas és gépesített hadosztályok. A szovjet főerők Békéscsaba térségében áttörték az arcvonalat, s ezzel megkezdődött a Tiszántúl teljes felszabadítása. A Makótól keletre támadó 53. hadsereg előretörésének irányából — Orosházán keresztül Szarvas felé — a város kiesett. Október 6-án hajnalban a hadsereg balszárnyán álló 243. hadosztály egységei Mezőhegyes—Csanádpalota területéről kezdtek támadásba északnyugati irányba Pitvaros—Királyhegyes, ill. tovább Hódmezővásárhely—Szentes felé. A Makón állomásozó szovjet egységek ezen a napon még nem támadtak. A Királyhegyes alatti magyar arcvonalat Csanádpalotáról lőtték a szovjet csapatok és támadásuk is erről jött. A szovjet katonák heves harcok után délutánra értek keresztül a falun, s jutottak el annak nyugati széléig. A magyar tüzérség ekkor Rákosról lőtte Királyhegyest.116 117 Október 6-án a Mezőhegyesről— Csanádpalotáról harckocsikkal, aknavetőkkel, sőt ún. „Rata” csatarepülőkkel is támadó szovjet csapatok Királyhegyes mellett felszabadították még Pitvarost és Csanádalbertit is.118 Az 53. hadsereg főerői pedig késő délutánra elfoglalták Orosházát. A szovjet támadás a szembenálló magyar hadosztályokat mindenütt áttörte, és a csapatok vezetése, az egységes irányítás már a délelőtti órákban felbomlott. A visszavonulás nem egy helyen meneküléssé fajult. Az október 6-i német hadinapló igen tartózkodó a nap eseményeinek ismertetésénél. Éppen csak rögzíti a Békéscsaba—Békés irányú szovjet áttörés tényét. Az azonban sokat mondhat az eseményekről, hogy a 3. magyar hadsereg Mezőtúrról és az LVII. német páncélos hadtest Kondorosról ezen a napon hirtelen a Duna—Tisza közére helyezte át központját, a VIII. magyar hadtest pedig Szentesre húzódott vissza.119 A magyar hadseregparancsnok késő éjjeli jelentése már többet elárul a nap eseményeiből: „A csapatokat az utak csomópontjában összegyűjtve (!) kell egy új arcvonalat képezni, Makó nyugat, Földeák, Orosháza, Kondoros, Gyoma vonalon.” A hadseregparancsnok ugyanekkor megjelölte azokat a hídfőket, ahol reményt látott csapatai összegyűjtésére és rendezésére. A 23. hadosztálynak Makó nyugat, Hódmezővásárhely, Mindszent; a 8. hadosztálynak Szentes, Kunszentmárton; a 20. had116 HL Filmtár, 1258. tekercs KTB/H. Gr. Süd 6824. sz. irat. 117 Martonyi Z.: Királyhegyes... . 118 Deák István (Pitvaros) visszaemlékezése JAM. A.: 178/44. A felszabadulás 25. jubileuma Csongrád megyében. Megyei Tanács Művelődési Osztálya, Szeged, 1969. 65. old. 119 HL Filmtár, 1251. tekercs KTB/H. Gr. Süd október 6. 30
