Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Klonkai László : Szervezeti változások Szeged város iparában 1960–1980 között

1. A minisztériumi ipar szervezeti változásainak jellegzetességei:

— Az ipar központi irányításának problémáit az illetékesek az 1960-as évek elején a szervezetek nagy számában látták. A sok szervezet együttműködésének zavarait központilag, minisztériumi szinten nem tudták elhárítani, ezért országosan centralizálási hullámot indítottak el, ami nagymértékben csökkentette a minisztériumok irányítása alá tartozó önálló vállalatok számát.

— Az összevonások két alaptípusa volt megfigyelhető környezetünkben, egyrészt egymással kooperáló, vertikális termelési kapcsolatban álló vállalatokat egyesítettek, másrészt egymással párhuzamosan végterméket gyártókat vontak össze. Az első változatra példa a kenderfeldolgozás vertikumainak egyesítése, valamint a Szegedi Textilművek összevonása a pamutfeldolgozó vállalatokkal, míg a második csoportba sorolható a Szegedi Vasöntöde, a Szegedi Cipőgyár, a Szegedi Bútorgyár, a Szegedi Szőrme és Bőrruhakészítő Vállalat beolvasztása országos vállalatokba. A centralizációs törekvések nem hozták meg, nem is hozhatták meg a kívánatos változásokat a magyar iparban, mert tulajdonképpen az esetek nagy részében a korábban a minisztériumi iparirányítás lépcsőfokának tekinthető ún. iparigazgatóságok a minisztériumok szervezetéből átléptek az országos nagyvállalatok központjába, s tulajdonképpen a régi módon irányították továbbra a most már gyáregységgé vált vállalatokat.

— Az Élelmezésügyi Minisztérium területén pár évvel később hajtották végre a centralizációt, s látva a nagyvállalati rendszer gondjait, ehelyett a tröszti irányítási formára történő áttérést választották. Az iparigazgatóságokból létrehozott trösztök az önállóság nagyobb fokát biztosították az irányításuk alá tartozó vállalatoknak.

— A mezőgazdasági eredetű nyersanyagok feldolgozását végző ipari vállalatok esetében megfigyelhető volt a korábban a népgazdaság ágazati rendjét szigorúan követő szervezeti elv feladása: a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok termeltetését, felvásárlását végző nem ipari tevékenységet folytató szervezeteket — sőt egyes esetekben mezőgazdasági tevékenységet végzőt is —• integráltak az ipari szervezetekbe.

— A fővárosi munkaerőtartalékok kimerülésével, a vidéki ipartelepítési határozattal összefüggésben jelentős nagyságrendben került sor ipari üzemek telepítésére az Alföldön és Szegeden. A telepítésekkel nem akarták a korábbi szervezeti centralizáció eredményeit feladni, a vállalatok számát gyarapítani, ezért ezzel is magyarázható, hogy az új üzemek döntően a nagyvállalatok gyáregységeként, ipartelepeként létesültek. Ennek bizonyos szervezési előnyök mellett — mint később kiderült — számos hátrányos következménye is keletkezett a telepítéssel érintett területeken. A letelepülő üzemek általában alacsonyabb technikai színvonalat képviseltek, a beszerzett új gépeket gyakran a vállalati központokban helyezték üzembe és a régi, jórészt elavult gépeket telepítették le vidékre. Mindez alacsonyabb bérezéssel párosult. Fontos funkciók, mint a műszaki fejlesztés, gyártmánytervezés, külpiaci kapcsolatok stb. a vállalati központokban összpontosultak, a vidéki gyáregységekben tulajdonképpen csupán a végrehajtás maradt.

— A bemutatott folyamatok egyenes következményeként nagymértékben csökkent — más területekhez hasonlóan ■—• Szegeden is az ipar önállóságának szintje, a vállalati önállóság jogosítványaival helyben rendelkező szervezetek száma és részesedése a város iparában. Az iparátszervezés, a trösztösítés, a gyáregységek létesítése útján történt iparfejlesztés, a tanácsi vállalatok megyén kívüli vállalatoknak történt átadása következtében rendkívül megnőtt a máshonnan irányított ipar részesedése.

274