Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fórizs Sándor: A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése Csongrád megyében (1957–1961)
A háztáji gazdaságok az állam által felvásárolt növényi termékek 1,9%-át adták. Termékeiket takarmányozásra használták fel, vagy a szabad piacon értékesítették. Az egyéni és kisegítő gazdaságok az összes felvásárolt növényi termék 29,8 %-át adták. A zöldség- és gyümölcsfelvásárlásnál részesedésük ennél magasabb szinten állt. Az élő állat és állati eredetű termék felvásárlásából a tsz-ek csak 38,5%-ban részesedtek, területi arányuk még 50%-ával sem. Az 1959-es évben jövedelmük 60 %-át a növénytermelésből szerezték be. Ez az arány az állattenyésztés súlyának viszonylag alacsony színvonalát jelezte. A háztáji gazdaságok hozzájárulása az élő állat és állati eredetű termékek felvásárlásához 48,1%-ot ért el, ami messze meghaladta a területi arányukat. Különösen kiemelkedő eredményt mutattak fel 68,6 %-os részesedésükkel a megye összes tojásfelvásárlásából. Az egyéni és kisegítő gazdaságok részaránya itt 13,1 %-ot, a tsz-ek aránya pedig 18,3 %-ot jelentett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével egyik nem várt következményeként a falvakban emelkedett a földművesszövetkezeti boltok kenyér- és lisztforgalma. A községi üzletek forgalma to13 Megnevezés 1957 1960 1961 %-os emelkedés Kenyér 9210 10 500 11 590 25,8 Finomliszt 2630 2 920 3 400 29,2 A kenyér és finomliszt vásárlása a falusi boltokból öt év alatt több mint 25 %-kal emelkedett. Ugyanakkor évről évre növekedett a tsz-tagság természetbeni jövedelme a közös gazdaságokból. Az 1961—62-es évben a tsz-tagoknak egy ellátatlan személyre átlagban 224 kg kenyérgabonát adtak ki, viszont ebből csak 159 kg-ot használtak fel. A megmaradt felesleget értékesítették, nagyobb részét takarmányozásra használták fel. Az élőállat és vágó állat felvásárlása a szocialista átszervezés időszakában kedvezőbben alakult, mint a növényi termékek begyűjtése. A takarmánytermelés növekedése, a kedvezőbb árviszonyok, az állati eredetű termékeknél ösztönzőleg hatottak a vágóállat termelésre és a hozamok emelkedésére. A tsz-ek is egyre jelentősebb szerepet játszottak az értékesítésben és főleg az állami felvásárlásban több terméknél már ekkor első helyre kerültek. A tsz-ek adták az 1961. évben a vágósertés felvásárlás 52 %-át, a háztáji gazdaságok a 37 %-át és az állami gazdaságok a 11 %-át. A háztáji gazdaságok által nevelt sertések nagyobb részét a szabadpiacon értékesítették, magánosok vágták le. A tsz-ek ebben az évben 6945 vágómarhát értékesítettek, az összes felvásárolt marha 28 %-át. A vágómarhák átlagsúlya 10 kg-mal magasabb szintet ért el, mint 1960-ban. A baromfi- és tojásfelvásárlásnál a tsz-ek nem játszottak jelentős szerepet. Tojáseladásuk alig emelkedett. Az eladott tojás nagyobbrésze továbbra is a háztáji és kisegítő gazdaságokból került ki. A tejeladásban viszont a kis és háztáji gazdaságok szerepe fokozatosan csökkent. A tsz-ek 1961-ben 21 192 hl bort értékesítettek, ami az összes termésük 80%-át adta. A szőlőtermelő és vegyesművelésű szakszövetkezetek viszont, a bortermelésük15 Ugyanott, 1962. 254
