Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Fehér István: A társadalmi rétegződés és a népességstruktúra változásának néhány tendenciája Szegeden 1945 és 1980 között
mészetes szaporodás következtében Szeged népessége 1949—1960 között 4064 fővel gyarapodott.14 Fentebb már említettem ezen két népszámlálás népességre vonatkozó adatait. Ezek különbözeié: 12 302 fő. Ezt az adatot összevetve a természetes szaporodást mutató előző adattal, a kettőnek a különbözete: 8238 fő. A következtetés egyértelmű. A felszabadulás utáni első két népszámlálás közötti időszakban Szeged népességének tényleges szaporodása: 12 302 fő, ebből: 33,0% a természetes szaporodásból, 67,0% pedig a vándormozgalom különbözetéből tevődött össze. Ez a jellegzetesség az 1970-es évekre is vonatkoztatható. A jelenség okainak vizsgálata, bár érdekes lenne, meghaladja jelen előadás lehetőségeit.15 A munkaerőkínálat, a foglalkoztatás lehetőségei, a természetes szaporodás, a szociálpolitika, az egészségvédelem, a szolgáltatások jellege, a várospolitika stb. szempontjából lényeges tényező a népesség nemek szerinti megoszlása. Ebben a vonatkozásban Szeged népessége viszonylagosan kiegyensúlyozott arányokat tükröz. A kiegyensúlyozottság mellett másik végig érvényesülő jelenség, hogy a nők száma — és ennek megfelelően arányuk is — végig meghaladja a férfiak számát, illetve arányát. így a férfiak aránya az egyes népszámlálások idején a következő: 1949: 46,8%, 1960: 47,3%, 1970: 47,4%, 1980: 47,2%. A nőké pedig ennek megfelelően: 53,2%, 52,7%, 52,6%, 52,8%.16 A felszabadulás után városunkban is — a különböző ellentmondások negatív hatása ellenére is — egyes területeken végbemenő pozitív folyamatok, így például a foglalkoztatottak számának megkettőződése, a nyugdíjjogosultság általánossá válása, s a korhatár egységesítése, a gyermekgondozás, nevelés feltételeinek minőségi javulása, az átlagos életkor növekedése stb. jelentős módosulásokat eredményeztek a népesség gazdasági aktivitás szerinti megoszlásában. Vegyük először az aktív keresők számának és arányának alakulását. A reális viszonyítás érdekében utalnunk kell arra, hogy 1941-ben az aktív keresők száma: 42 473 fő, 1949-ben pedig csak: 37 773 fő. A csökkenés itt is természetesen a háború következményével hozható elsődlegesen összefüggésbe. 1960-ban: 48 931, 1970-ben már: 60 770 fő. A növekedés 1949—1960 között: 11 151 fő, 1960—1970 között pedig: 11 839 fő, összesen: 22 987 fő.17 Az aktív keresőknek ez a tekintélyes létszámnövekedése azokkal a változásokkal van kapcsolatban, amelyekről más vonatkozásban már szóltam. Az aktív keresők számának növekedése természetesen hozzájárult a családokon belül a jövedelmi viszonyok pozitív változásához, áttételesen az életszínvonal emelkedéséhez. A fizetőképes kereslet növekedése hatott a várospolitikára, ezen belül szükségessé tette a lakásépítés meggyorsítását, a kommunális szolgáltatások korszerűsítését, különböző infrastrukturális beruházások megvalósítását. Visszatérve az aktív népesség számának alakulására, megemlítem még, hogy 1970 és 1980 között ismét 19 881 fővel nőtt a számuk, amibe természetesen be kell számítanunk az 1973-as közigazgatási egyesülés ilyen jellegű következményeit is. Egyébként csak mellékesen jegyzem meg, az egyesülés 27 598 fővel növelte Szeged népességének összlétszámát.18 14 Vö. Fehér István: Gazdasági és társadalmi változások Szegeden... id. mű: 161. o. 38. táblázat. 15 Lásd ezzel összefüggésben: Fehér István: Gazdasági és társadalmi változások... id. mű: 158—168. o. 16 KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 7. o. 17 KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye és Szeged adatai. II. Budapest, 1971. 44. o. 18 KSH 1980. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. Budapest, 1981. 337. o.; illetve: KSH 1970. évi népszámlálás. 6. Csongrád megye adatai. I. Budapest, 1971. 388—389. o. 234
