Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
ciós gyűlések, amelyeken igen sokan — 100—400 személy — jelentek meg. A gyűléseken az NPP-t és az FKGP-t képviselők felszólalásai azt kívánták demonstrálni, hogy együttműködésre törekednek. Egyik célját tehát az MDP elérte. A másik célja a szövetkezetekbe lépésre bíztatás volt. Kiderült, hogy csupán az új gazdák között akadtak szövetkezetpártiak. A legtöbb helyen azonban nem értették meg a szövetkezet jelentőségét. Sőt Deszken, amikor az előadó erről beszélt, többen elhagyták a termet. Balástyán az szövetkezetekben a magántulajdon felszámolását vélték felfedezni.173 Az MDP szegedi alapszervezetei a pártfelülvizsgálattal kapcsolatosan igen sok taggyűlést tartottak 1948 végén, 1949 elején. Valamennyi párttaggyűlésen szó esett a Függetlenségi Népfront megalakításának szükségességéről, a párt helyéről a népfrontban. „A mi pártunk vezeti az összes tömegszervezeteket és a népfrontot is” — mondták a dohánygyáriak —. A legtöbb helyen azonban a párttagok sem tudták mi a népfront, noha a taggyűlések mellett pártmunkásértekezleteken is magyarázták, miért van rá szükség.174 Az új függetlenségi front, a Magyar Függetlenségi Népfront (MFNF) — mint köztudott — 1949. február 1-jén alakult meg, koalíciós alapon. A Szabad Nép vezércikke feladatát a régi jó munkájának folytatásában, az új program megvalósításában jelölte meg, de szabaduljon meg a régi gyengeségeitől, és semmilyen vonatkozásban se legyen többé „a pártok közötti versengés, belső birkózás arénája. „A közös cél: a nép szolgálata... Vezető ereje a munkásosztály pártja..., alapja a munkásparaszt szövetség.”175 A MFNF Nagyszegedi Bizottságának elnöke ifj. Komócsin Mihály lett.176 Szeged főispánja örömmel jelentette a megalakulást a BM-nek, hangsúlyozva: ,,A pártok együttműködése ma már a népfront adta formák között folyik és a régi koalíciós viszonyokra emlékeztető jelenségek nem mutatkoznak.”177 A MFNF megalakulását követően az MDP helyi vezetése pártbizalmi és pártmunkás értekezletek során ismertette a népfront lényegét, a választási agitáció célját, módját. A törvényhatósági jogú város th. bizottságának ülésein is állandóan szerepelt az MFNF és a választás kérdése. Az 1949. február 5-i díszközgyűlésen munkásparaszt tanácsnokokat iktattak be. Dénes Leó polgármester kijelentette: „Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy Szeged haladó gondolkodás szempontjából nem áll az ország más városai mögött. Új haladó Szeged van kialakulóban. Szeged a munkásparaszt tanácsnokok bevonásával ismét úttörő ezen a téren is, mert ma már Szegeden 9 ügyosztályból 7 munkás-paraszt kézen van. A szegedi városházán a jövő képét látjuk kialakulni, amikor párholdas kisparaszt polgármesterhelyettest és négy gyári munkás tanácsnokot iktatunk be.”178 Tóth Antal polgármester-helyettes azt hangsúlyozta, hogy a koalíciós pártok bizalmából került e posztra és a személye bizonyítéka annak, hogy a munkás-paraszt összefogás valóság. „Az államhatalom a nép kezében van... a középparasztság számára nyitva áll minden lehetőség az érvényesülésre... minél jobban élesedik az osztályharc a falun, annál erősebb lesz a dolgozó parasztság és a munkásság szövetsége.”179 E felszólalásban már érződött a központi 1.3 Uo. Az 1948 novemberi jelentés. 1.4 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 18. őe. és az 51. őe. 175 A magyar népfront története. Dokumentumok 1935—1976. Szerkesztette Szabó Bálint. Kossuth, 1977. II. köt. 147—148. p. 178 Délmagyarország, 1949. február 15. 3. p. 177 Csm Levéltár, Szeged város főispánjának iratai XXI. 501. 1/1949. 111—189. p. Az 1949. március 17-i jelentés a belügyminiszternek. 178 Csm. Levéltár, Kisgyűlési jegyzőkönyv 1949—1950. XXI. 502/5. Szeged thj. város törvény- hatósági bizottsági ülésének jegyzőkönyve 1949. febr. 26. 179 Uo. 215
