Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
mukra, amelyet a titkári és egyéb pártmunkás értekezleteken, valamint instruktorok útján juttaták el az alapszervezetekhez. Az Űjszegedi Kendergyárban műhelyvezetőségeket is létrehoztak, amelyek ott a pártválasztmányt alkották és amely havonta ülésezett. 12 nagyobb üzemben létesítettek üzemi titkárságot (négyszöget: párttitkár, üb elnök, szakszervezeti titkár, vállalatvezető), amely naponta tartott megbeszélést, ahol főként a termelés kérdéseivel foglalkoztak. Fontosnak tartották, hogy a pártvezetőségek a termelés felé forduljanak. (Ahol még nem volt pártszervezet, ott háromszög volt.)103 A PB szervezett propaganda bizottságot is, amely szintén a termelés kérdését helyezte előtérbe. A versenybizottságok is mindenütt megalakultak. A nagyobb üzemekben műhely-versenybizottságok is létrejöttek. A szakszervezetben — vállalatvezetők, versenyfelelősök — mintegy 200 ember előtt ismertették a versenyszempontokat. A részleteket a mind rendszeresebben tartott üzemi értekezleteken beszélték meg. Az üzemekben 80 pártszeminárium volt. A vezetőségi tagok többsége vett részt ezeken, ahol először az egyesülési kongresszus anyagát beszélték meg.104 1948. május l-jén 18 szegedi munkást emeltek az élmunkás kitüntető rangjára, augusztus l-jén újabb 18 szegedi munkás kapott élmunkás kitüntetést. A sokoldalú tevékenység ellenére sem uralkodott jó hangulat az üzemekben, mert nagyon rossz volt az anyagellátás. Emiatt a dolgozók féltek az elbocsátástól, ami csak növelte volna az amúgy is jelentős munkanélküliséget. A pártaktivisták létszáma 2318 volt. Nekik rendszeresen tartottak pártmunkás értekezletet, amelyen elméleti-politikai kérdésekről esett szó, míg a falusiakon — hibásan — csak gyakorlati kérdések szerepeltek. 1948 nyarán 44 agitátorgárda működött üzemi munkásokból. A szociáldemokrata tagok összeírása az alapszervezetek érdektelensége, lanyhasága miatt lassan haladt előre.105 Nyilván sokakat zavart az, hogy továbbra is megkülönböztették az SZDP tagokat. Az eddigiekből egyértelműen kiderül, hogy a Nagyszegedi Pártbizottság az üzemi pártszervezetek közvetlen irányítására törekedett. Részletesen közölték azt is, miről essék szó a vezetői üléseken, a taggyűléseken, mi legyen az általuk elkészített munkatervben, melyek az agitációs szempontok. Miről beszéljenek a népnevelők, a falujárók mit mérjenek fel. A kezdeti időszakban a pontos feladatmeghatározás — amint az az üzemi pártéletet rögzítő dokumentumokból kiderült — elsősorban pozitív eredménnyel járt, hiszen az éppen most funkcióba került pártvezetők jelentős része tapasztalatlan, a feladatok viszont nagyon újak voltak. A fejlődés felgyorsult. Egyszerre nagyon sokirányú munkát kellett végezniük és így a központi irányítás a megközelítőleg egységes értelmezést is segítette. Az is nyilvánvaló, hogy az üzemi pártszervezetek feladatai sokban hasonlítottak, így egy bizonyos idő elteltével a tapasztalatok kicserélése is lehetséges volt. Az azonban, hogy dátumhoz kötötten meghatározák a pártmunkások szervezését, az agitátorgárda oktatását, a kultúr- munkában: dalárda, tánc- és színjátszócsoport létrehozásának időpontját, a könyvtár könyveinek számát, a szociálpolitikai felelős beteglátogatásának időpontját, a bölcsődék bővítésének körét, azt, hogy mikor végezzék az iskolák patronálását, hány hallgatót kell alapfokú szemináriumra és hányat egyéb oktatásban való részvételre küldeni, olyan mértékű „beavatkozás”, bábáskodás volt, amire még a minden mozgalmi tapasztalatot nélkülöző pártvezetőnek sem volt szüksége. Ezzel megfosztot103 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 64. őe. Téglagyár ilyen volt, erről az 1948. szeptember 2-i jelentésben szóltak. 101 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. A szervező titkár 1948. július 5-i és a PB titkár július 6-i jelentései az MDP KV-nek. 105 Uo. 205
