Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

Szegeden 1947-ben a választásokon az ellenzéki pártok abszolút többséget szereztek.3 A koalíció valamennyi pártja — mint ismeretes — kevesebb szavazatot kapott az országos átlagnál.4 5 Az MKP ugyan 3,3%-kal növelte az 1945. évi eredményét, de még ezzel is lényegesen elmaradt a párt országos eredményétől. Pedig a hatalomért folytatott harc egyik lényeges sajátossága az volt Szegeden, hogy itt a munkásegység — ha nem is teljesen zavartalanul — végig megmaradt. A két munkáspárt —az 1947 augusztusi választási agitációt kivéve — végig együttműködött. A várospolitikai kérdésekben mindig egyeztették nézeteiket, egységesek voltak akár a törvényhatósági bizottsági, akár a nemzeti bizottsági ülésekről lett légyen is szó. A munkanélküliség enyhítése érdekében teendő lépéseiket csakúgy összehangolták, mint az árdrágítások elleni tiltakozásaikat. Az ellenzéki pártok támadásait is együttesen védték ki. A koalíciós időszakból, a pártversengésből eredően mindkét munkáspárt Szegeden is törekedett a párttaglétszám emelésére és a megszerzett pozíciók tartására, szakszervezeti befolyás szerzésére, bővítésére. Az MKP taglétszáma Szegeden 1947 nyarán túlszárnyalta az SZDP-ét, különösen az üzemi munkás párttagok között, és továbbra is biztosítani tudta a szakszervezetekben döntő befolyását. Az MKP az 1947 nyári szakszervezeti választások során mintegy 100 bizalmi helyet tudhatott magáénak. A május 27-én megválasztott Szakmaközi Bizottságban — jó taktikájának köszönhetően — 5:4 arányt sikerült elérnie. Ezen a szakszervezeti választáson az MKP Nagyszegedi Bizottsága végrehajtó bizottsága 11 tagjából 6-ot a saját szakmájának közgyűlésén választották a vezetőségbe. A Szakmaközi Bizottság nőtitkára (Nagygyörgy Mária) is kommunista lett.6 A két munkáspárt együttműködését, a jövőre készülését s az ehhez elengedhetetlenül szükséges káderek nevelését szolgálták az 1947. május 5-én indított és folyamatosan működő egyhónapos bentlakásos szakszervezeti iskolák, amelyekről a Szaktanácsnak a XVII. küldött- gyűléshez készített jelentése is elismerően szólt. „Szegeden a Szakmaközi Bizottság a Szaktanács vándoriskoláját csaknem teljesen a saját erejéből állandóvá változtatta és 10 egymást követő egyhónapos iskolát vezetett le,6 amelyeken pártállásra való tekintet nélkül vettek részt a szakszervezeti tagok.

A politikai élet és a szakszervezetek Szegeden 1947—1948-ban

3 Fábián: Idézett tanulmány.

4 Ördögh: Idézett tanulmány 137. p.

5 Csm. PB Arch. 25. fond, 24. őe. Szegedi Szakszervezeti Bizottság 1947. június 6-i jelentése az MKP KV szakszervezeti osztályának.

6 A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (SZT) jelentése a XVII. küldött közgyűlésnek 1898—1948. Felelős kiadó Nemes Dezső. Athenaeum nyomda 1948. 208. p. A szegedi iskolára utalás a 166. p. A Szaktanács érdemének megfelelően emelte ki a szegedi szakszervezeti iskolát, amelyen tudatos vezető káderképzés folyt. A szegedi szakszervezeti vezető funkcionáriusok többsége ekkorra már elvégezte az SZT háromhónapos iskoláját és az ott tanultak késztették őket a helyi oktatás magas színvonalon való biztosítására. E sorok írója a bőrös szakszervezet ifjúsági nőtitkáraként, üzemi bizottsági tagként az 1948 januári egyhónapos iskolán vett részt és kezdte megérteni a mozgalomhoz való tartozás értelmét, mert eddig inkább érzelmi okokból tartozott a mozgalomhoz (illetve 1946-ban a szakszervezetbe a „kötelező” szakszervezeti tagság révén került, mivel az üzemben — Póló Cipőgyár — mindenki szakszervezeti tag volt). 1948-ban azután részt vehettem a Bőrösök Szakszervezetének kongresszusán és az SZT XVII. kongresszusán is. Az SZT-nek a jelentését minden küldött megkapta. Ebben — ha röviden is — összefoglalva elolvashattuk a magyar szakszervezetek 1948-ig végzett tevékenységét, ami önmagában is elősegítette ismereteink bővülését. A magam példája is igazolja ifjú Komócsin Mihály szakmaközi titkár szavainak hitelességét, hogy: „a szegedi szakmaközi titkárság oktatási téren tett a legjelentősebb lépéseket a mozgalom megerősítésére”, (Csm. PB. Arch. 25. fond. 24. őe. 1948. júliusi jelentés), ennek azután meghatározó szerepe volt abban, hogy a szakszervezetben csaknem teljesen zavartalanul megvalósult a munkásegység.

186