Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)
Hamvas püspök tudomást szerezve az esetről, rosszallását fejezte ki a személyi polemizálás miatt: „A katolikus egyház elve, hogy szentbeszédben kerülni kell minden olyan célzást, mely ismert, illetve felismerhető személyeket érint, kivált, ha az támadólag történik. Ha tisztán elvi szempontból hirdette volna a hitoktatás szükségességét, ... akkor csak dicsérhetném, mert a katolikus egyházra nézve az iskolai hitoktatáshoz való jog nem vitatott kérdés, hanem az Istentől reá bízott tanítóhivatallal függ szorosan össze, védelme tehát mindannyiunk lelkiismereti kötelessége.”90 Majtényi Béla, Hamvas püspök előtt sajnálatát fejezte ki, hogy a szónoki hevületben a személyi polémia területére ragadtatta magát.91 Szegeden az iskolai hitoktatás eltörlése ellen 1945 elején az egyház nagyarányú kampányba kezdett, Havass Géza püspöki titkár, hitoktató irányításával. Röplapokat szerkesztettek (a Szegedi Nyomda nyomta), melyeket a szülőkhöz címeztek azzal a kérdéssel, hogy akarják-e az iskolai hitoktatást. A röplapokat a hittanárok osztották ki a gyerekeknek, és kérték vissza a szülői válasszal együtt. A szöveg úgy volt megszerkesztve, hogy arra csak egyetlen — az igenlő — válasz volt lehetséges. A röplap lényegesebb gondolatai: „Megyésfőpásztorunk nagybőjti körlevelében rámutatott a vallás jelentőségére és szükséges voltára az emberi életben... Mégis mindig hallatszottak és napjainkban is hallatszanak hangok, hogy a vallás felesleges, következőleg az iskolai hitoktatást is el kell törölni. Azonban, hogy legyen-e továbbra is hitoktatás az iskolában, vagy ne, azt nem nekünk tanároknak, vagy néhány politikusnak kell és szabad eldönteni, hanem elsősorban a szülőknek, hiszen ők felelősek Isten és az emberek előtt gyermekük földi és örök boldogságáért. Kérjük tehát a kedves Szülőket szíveskedjenek nyilatkozni, szükségesnek tartják és kívánják-e az iskolai hitoktatást, mint kötelező tantárgyat jelenlegi formájában, vagy beérnék nem kötelező templomi prédikációkkal? Tehát, hogy gyermekük esetleg csak itt-ott véletlenül ismerje meg Jézus tanítását a szülők megbecsüléséről, az erkölcsös életről, mások személyének és vagyonának tiszteletben tartásáról és a becsületes élet többi alapelvéről? A választ kérjük a túloldalra írni és mielőbb visszaküldeni. Bízva a kedves szülők felelősségérzetében és komoly vallásos lelkületében, szíves válaszukat bizalommal várja Krisztusban katolikus köszöntéssel: 1945. március hó Hittanár92 Ami a hitéletet illeti, a nagy történelmi sorsforduló nem okozott különösebb problémát. Halász Pál esperes plébános összegző jelentésében örömmel írta Hamvas püspöknek, hogy: „Megnyugtató, az a csaknem egybehangzó megállapításuk, hogy a hitélet általában nem csökkent, sőt a legtöbb plébánián emelkedő tendenciát mutat.”93 90 Püspöki Levéltár 368/1945. 91 Ugyanott. 92 Püspöki Levéltár 369/1945. 93 Ugyanott. 180
