Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
és ahol ezt leállíthatták volna, ha valóban van itt összefüggés. (Mint jeleztük, a hadtest hadműveleti naplójában ilyen bejegyzés nincs!)45 * A lövetés elmaradásának, leállításának valós oka harcászati eseményekkel kapcsolatos. A városházi tárgyalás időpontjában még lőtték, de 19—20 órakor már rég beszüntették az ágyúzást, aknázást, amelynek oka, hogy délután, sötétedés előtt a Matolcsy-harccsoport tüzérsége (korábban ez volt a Matolcsy-csoport) elvonult Kistelek—Solt irányába. A legdöntőbb ok azonban, hogy a szovjet gyalogság délről a 108. gárdalövészhadosztály, délnyugatról a 320. lövészhadosztály, már délután, északról az 53. hadsereg, 228. „Voznyeszenszkiji” gárdalövészhadosztály 767. gárda- lövészezrede az est leszálltával megkezdte a városért folyó harcot, rohamot. Az időbeli egybeesés majdnem pontos, de az okok egészen mások, hiszen rohamnál a szovjet tüzérség nem ágyúzta saját egységeit. A katonai események mellett, illetve azokon túl még egy bizonyító hivatkozás fordul elő, de ez már nem a forrásokban, hanem dr. Pálfy György visszaemlékezéseiben. Már az 1947 januári interjúban is fellelhető, később Pálfy minden visszaemlékezésében ismétlődik. Éppen ezért, abból a vitathatatlan tényből kiindulva, hogy október 11-én hajnalban vagy reggel egy szovjet őrség névszerint őt kereste a városházán, Pálfy arra következtet, hogy előző este az átadásról szóló levelet Bohó András át is adta. Csakhogy Pálfy név szerinti keresése sok minden másból is következhetett. Megbízatása napján, október 8-án a szegedi história domusok bejegyzéseiben már olvasható: „A város vezető emberei elmenekülnek, csak Pálfy György kultúrtanács- nok, Csonka Miklós városi főügyész és Rák (Rack) Kálmán árvaszéki elnök marad itt ”46 xeüát Pálfy helyben maradásáról a város lakosságának egy része, főként értelmiségi rétege tudott. Ez is szerepet játszott abban, hogy a lakosság jelentős része helyben maradt és október 8-án a kiürítés napján, a menekülési pánik idején ez sok emberre megnyugtatóan hatott és az adott időben fontos politikai tettnek számított. Ezt is érdemének kell betudni, mint ahogy részéről, a fentiek és a jegyzőkönyvet aláírók részéről egyaránt ez egy új, demokratikus jövő elfogadását is jelentette.47 Ismeretes, hogy a szovjet csapatok Magyarország felszabadított területein a régi közigazgatás talpra állítását egyik legfontosabb feladatnak tekintették. Elsőként mindenütt a helyben maradt legmagasabb rangú tisztviselőt keresték, hogy a közigazgatási hivatalok munkáját megszervezze, ezzel a régi államigazgatás folyamatossága fennmaradjon.48 Nyilván így volt ez Szegeden is, ahol Pálfy György volt a rangidős hivatalnok. Csakhogy itt a szovjet őrség a MÁV Igazgatóság székházából ment el Pálfyért és visszaemlékezése szerint ugyanoda kísérte át, amely a városháza épületétől mindössze száz méterre van. A MÁV Igazgatóság épületében tar45 L. 30. hiv. 16 CsmL r. kát. Városi Dugonics András Gimnázium (Piarista) Évkönyv. 1940. július—1945. július. 1944. október 8-i bejegyzés. Ugyanezt fogalmazza meg Szeged-Rókus r. kát. Plébániahivatal história domusa (1944. okt. 8—9-i bejegyzés). 47 Szeged kiürítését részletesen lásd: Kanyó Ferenc: Szeged kiürítése a felszabadulás előtt. Somogyi-könyvtári műhely 1984/4. sz. 145—159. p. 48 A kérdésről lásd részletesen: Korom Mihály: Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya és a fegyverszünet (1944—1945). Akadémiai Kiadó Bp. 1981. 269—307. p.; Korom Mihály: Népi demokráciánk születése. Népi bizottságok és nemzeti összefogás Kelet-Magyarországon 1944 őszén. Debrecen. 1981. 121—167. p. Az újabb kiadások közül lásd: Korom Mihály: A népi bizottságok... i. m. és Somlyai Magda: Történelemformáló hétköznapok 1944 ősze—1945 tavasza. Gondolat. Bp. 1985. 84—85. p. 148
