Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
2. Szeged átadása a szovjet csapatoknak A város békés átadásának felajánlása a harcokban résztvevő szovjet csapatoknak, a felszabadulástól napjainkig ellentmondásosan, de benne van a történeti irodalomban, visszaemlékezésekben. Ugyanakkor ez váltotta és váltja ki a leghevesebb vitákat és kezdetben politikai aspirációkhoz, később különféle politikai értelmezésekhez kapcsolódott. Alapját az képezi, hogy Szeged felszabadulása után két héttel, 1944. október 23-án a szegedi városháza polgármesteri hivatalában felvettek egy jegyzőkönyvet, amelyben a résztvevők — a város kiürítésekor el nem menekült polgári vezetők —, rekonstruálni igyekeztek Szeged felszabadulásának legfontosabb mozzanatait. Ez a jegyzőkönyv és az ebben foglaltak képezik a vita tárgyát.20 A jegyzőkönyv legfontosabb megállapításai a viták szempontjából, hogy 1944. október 10-én délután, a városért folyó harcok csúcspontján dr. Pálfy György megbízott helyettes polgármester, Örley Zoltán nyugalmazott alezredes, dr. Viola György tisztifőorvos, Wagner Ferenc nagykereskedő, Lippóy Gyula gyárigazgató és Bohó András mérnök (aki a helyi munkásmozgalommal, a kommunistákkal is kapcsolatban állott) megbeszélést tartottak, ahol elhatározták: miután Pálfy György megkereste a várost védő magyar csapatok parancsnokát Pákh alezredest, hogy a várost katonailag adja fel — aki azonban ez elől elzárkózott —, úgy döntöttek, „miszerint a város polgári feladása tekintetében az orosz katonai parancsnokot megkeresi...” (levélben).” Ezen iratban, mint a város vezetője kérte a parancsnokságot, hogy a város lövetését szüntesse be, és egyben felelősséget vállalt azért is, hogy a városban polgári ellenállás ki nem fejtetik. Ezen iratot alulírottak egybehangzó hozzájárulása alapján Bohó András mérnök este 18 órakor vitte el az orosz katonai parancsnoksághoz. — Nevezett az orosz parancsnokságot este 20 óra tájban az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor sugárút végén érte el, ahol egy a sötétben közelebbről meg nem jelölhető házban az orosz járőr által a katonai parancsnok elé vezettetvén, annak az iratot átadta és a kérelmet élőszóval is előterjesztette. Az orosz katonai parancsnok a kérelmet teljesítette, a város lövetését beszüntette : az orosz csapatok még aznap éjjel a városba benyomultak és a várost október hó 11. napjának reggelére teljesen megszállták.”21 Pálfy György 1947. januárjában adott interjúban és későbbi, 1964-ben, 1966-ban elmondott és 1969-ben kiegészített visszaemlékezéseiben azt is elmondja, hogy a levelet a városházán tartózkodó Voronkoff Teofil Szegeden élő volt cári tiszt fordította le orosz nyelvre. Véleménye szerint a levél átvételét bizonyítja, hogy a város lövetése este negyed kilenckor megszűnt, majd másnap hajnalban (egyik helyen 6 órakor, máshol negyed öt órakor) szovjet előőrs, patrul név szerint őt kereste a városházán és a közel levő MÁV Igazgatóságon már berendezkedett városi szovjet katonai parancsnokságra kísérte, ahol Butenkó városparancsnok őt bízta meg a polgármesteri teendők ellátásával.22 A jegyzőkönyvből és a visszaemlékezésekből a leglényegesebb és legvitatottabb gondolatokat idéztük. A jegyzőkönyv azonban ez idő szerint csak ezt bizonyítja, hogy a város vezetőiből és polgáraiból hat fő összejött és elhatározta, hogy átadják a várost a szovjet csapatoknak. Ez tehát politikai akció és nagyon fontos szándékuk kifejezése volt. Ez a tiszteletre méltó törekvés bizonyítja a résztvevők németellenes, 20 Sárközi István és Dégi István—Tamasi Mihály i. m. 21 VDCSMMT 7. sz. dokumentum (44—46. p.). 22 Paál Jób—Radó Antal: A debreceni feltámadás. Krónikás könyv az új Magyarország megszületéséről. Debrecen, 1947. 414—415. p., Pálfy György: A városházán (DM 1964. október 11. 5. p.) és VDCSMMT 25. dók. 79—84. p. 140
