Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
legszerencsétlenebb formáját választotta; Asbóth Lajos őrnagy Rózsa Sándort bízta meg a rendcsinálással, amikor november 17-én Ezeres faluban (Krassó megye) megölték a „hazafias lelkű” jegyzőt.124 A „rendcsinálás” eredménye: 36 halott, s a falu kifosztása volt. „Több kihágásaik közt a templomból kihordott papi ruhákba öltöztek, a papot mise ruhájában lóra ültették, s a falun keresztül kergették.”125 Mindezt betetőzte, hogy a szomszédos falvakban is rabolni kezdtek. A Rózsa-féle szabadcsapat kegyetlenkedései általános rémületet keltettek a vidék lakosságában. Maga Parchetich őrnagy, felügyelőjük is megsokallta garázdálkodásukat; felirt az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz, hogy sürgősen intézkedjék. „E zsiványcsapat — így szól jelentésében — rémületben tartja az egész vidéket. Egyfelől ők, másfelől az ellenség pusztítanak; s miután már úgyis hazakívánkoznak, a csapat felosztásáról kell gondoskodni”.126 Rózsa Sándor kétes hírnevet szerzett csapatát elbocsátották. Különben is a pásztorok — Vukovics szerint — „mind haza kívánkoztak karácsonyi számadásaik elkészítésére”.127 Kossuth sajnálattal vette a lagersdorfi ütközetben „magát oly lelkesen viselt Rózsa Sándor féle csapatnak felbomló félben léteiét”.128 Továbbra is ragaszkodott a kétes hírnevet szerzett szabadcsapathoz.129 1848. december 15-én a betyárvezért megajándékozta a végleges bocsánattal.130 Amikor az Országos Honvédelmi Bizottmány decemberben Windisch-Grätz előnyomulásakor az ellenség hátában guerilla-csapatok szervezésére gondolt, Kossuth igen jónak látta volna, „ha Rózsa Sándort vagy 50 legénnyel reá lehetne bírni, hogy vállalna két havi szolgálatot Nemegyei táborkari őrnagy alatt a Bakonyban” — írja Kossuth december 23-án Egressy Gábor szegedi kormánybiztosnak. A kormánybiztos azt válaszolta, hogy „a szegediek nem csak nem bánják Rózsa Sándornak inneni elvonatását, sőt kívánni látszanak azt; s a nemzetőrök vele szolgálni nem igen hajlandók”.131 Gombár nemzetőr kapitány hírlapi úton kijelentette, hogy a Rózsa Sándor felől hozott közlemények Szeged 50 ezer lakosú magyar polgárságát mélyen sértik. A városnak 6000 nemzetőre nem szorul „egy gaz rabló segedelmére”, s Rózsa Sándort „csak függve szeretnék a városban látni”.132 Az Országos Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke, Nyáry Pál, 1848. november 2-án Egressy Gábort, a Nemzeti Színház „rendező tagját”, akit biztosi minőségben október 15-én bízott meg először Kossuth, hogy Csongrád és Csanád megyében, valamint Szegeden az akkori szerb betörés ellen a népfelkelést rendezze —, most a korábbinál szélesebb hatáskörrel Szeged városára és vidékére teljhatalmú kormány- biztosként küldte ki. Meghagyta Szeged város hatóságának, a vidék elöljáróinak, tisztviselőinek és nemzetőreinek, hogy a kormánybiztos minden intézkedését és rendeletét pontosan teljesítsék.133 Egressy Gábor november 5-én kelt levelében a haza érdekeinek Szeged környékén leendő biztosítása, s a vidék védelmi állapotának kellő elrendezése végett az Országos Honvédelmi Bizottmány által történt kiküldetését tudatta Szegeddel, s a törvényhatóságot együttműködésre, a város lakosságát pedig „hazafiúi buzgalom ra” hívta fel.134 Hogy a kormánybiztos pontosan mikor érkezett Szegedre, egészen biztosan nem tudjuk. Az 1848. november 9-i tanácsülési jegyzőkönyvből mindenesetre az tűnik ki, hogy személyesen megjelent az ülésen. A jegyzőkönyv szerint Egressy „haladék nélkül készítendő s kinyomtatandó hirdetmények által a közönséggel tudatni” rendelte, hogy „a hamis hírek koholása és terjesztése, a lakosságnak oka nélküli fellármázása s ingerlése, mellynek csendzavarás és rakoncátlanság az eredménye —, legszigorúbb megrovás alá veendő; a tiltott fegyverek ok nélküli elsütése szinte tilalmaztatván, a lakosságnak kint lévő 95
