Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
tottak. A lövöldözéseket szigorúan megtiltották, és elhatározták a rémhírterjesztők és a csoportosulok befogását. Akik pedig az elhordott fegyvereket, töltényeket és a rablott holmikat 24 óra leforgása alatt be nem szolgáltatják, azokat statárium elé állítják.80 A városi tanács a zavargások előidézői ellen Tóth Mihály főbíró vezetésével vizsgálatot rendelt el. A szegedi törvényszék Torontál vármegye alispánjának felkérésére október 20-án saját illetékessége területén kívül végrehajtandó bűnügyi vizsgálat lefolytatására 50 nemzetőrből álló karhatalmi alakulatot és bizottságot küldött ki Szőregre a megyei bizottmányhoz, hogy a megyei és városi tisztviselőkből alakult vegyes küldöttség tisztázhassa a szegedi nemzetőrök és a szőregi szerb polgárok között Szőreg községben október 15-én lezajlott súlyos fegyveres összetűzés körülményeit.81 A vizsgálat megindult, de eredményre nem vezetett. Reizner János szerint „azon demagóg nyomás következtében, amelynek a tanács ezentúl alávetve maradt”.82 így a zavargók és gyilkosok megfenyítésére nem került sor. A rémület oly nagy volt a szegedi polgárság körében, hogy maga a városi tanács is életéért reszketett. A szerb felkelők — mint említettük — Török- és Óbecse ellen intéztek támadást, de mindkét helyen visszaverték őket. Óbecsét Fackh József ezredes védte hét—nyolcszáz honvéddel, két század Ferdinánd huszárral és 2000 nemzetőrrel. A Törökbecsén állomásozó katonai erő 130 Turszky-gyalogos, 600 Csongrád megyei és 300 becsei nemzetőr. Parancsnokuk Csuha Antal alezredes volt. Különösen Törökbecsén zajlott le véres küzdelem. A jobbszárnyon Csuha alezredes, míg a balszárnyon Rohonczi Lipót, Torontál megye nemzetőrségi őrnagya vezette a hadműveleteket. A három óráig tartó kemény küzdelemben sikerült a szerbek rohamait visszaverni. A 3. honvéd zászlóalj egyik fele — Damjanich parancsnoksága alatt — maga is részt vett Törökbecse védelmében, ahol döntő szerepe volt a szerb támadás visszaverésében, a győzelem kivívásában. A zászlóaljnak ez volt az első győztes csatája, amelyet az ősz folyamán a bánáti harctéren számos dicsőséges fegyvertény követett. De a törökbecsei harci dicsőségből a Csongrád megyei (köztük a szegedi) nemzetőrök is kivették a részüket.83 A nemzetőrség most már oly sűrűn, s oly jelentős számban mozdult ki Szegedről, hogy olykor-olykor alig maradt otthon egy-két század. Az október 15-i véres események után e kislétszámú nemzetőrség még a közbiztonság fenntaitására sem bizonyult elegendőnek. Ezért a városi tanács október 26-án tartott ülésén elhatározta „az ingerültség és némileg a fenyegető hangulat elnémítására” a rögtönítélő eljárás bevezetését, s kihirdette a statáriumot. Az otthonmaradt és a törvény értelmében nemzetőrszolgálatra nem kötelezhető vagyonosabb polgárság is mindent elkövetett annak érdekében, hogy a személy- és vagyonbiztosság veszélyét elhárítsa. Ezért a belső rend fenntartására, és esetleg a város közvetlen védelmére, valamint a könnyebb helyőrségi szolgálatellátására — a kimozdíthatatlanság hangoztatásával —önkéntes (öreg) századokat hozott létre.84 Amikor a városi tanács kihirdette az ostromállapotot, ez nyilvánvalóan nem a szegedi szerbek ellen irányult, hiszen ezek tökéletesen meg voltak félemlítve, hanem a szegény rétegek ellen nemzetiségre való tekintet nélkül.85 A hódmezővásárhelyi bizottmány két nappal a véres szegedi események után, október 17-én azt javasolta a szegedi tanácsnak, hogy „a jelen veszedelmes hadi mozgalmak” miatt, „a rend fenntartására” a kapcsolatot a két város között állandó gyorsfutárok által tartsák fenn.86 Minthogy a nemzetőrség időszakonkénti kimozdítása idején „a személy- és vagyonbátorság mindinkább veszélyeztetéséről” lehetett tartani, ezért a november 6-i 90
