Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

I. Szeged város gazdasági és társadalmi fejlődése (1790–1848)

A kereskedelmi tőkefelhalmozás fellendítette a hajózást, a hajóács ipart és a fuvarozást. De elsősorban itt talált munkaalkalmat a népes napszámos réteg is. A városban felhalmozódott kereskedelmi tőke teremtette meg a kapitalizálódás előfeltételeit.8

Már az 1788-ban kezdődő török háború felfokozta Szeged gazdasági jelentőségét; a hadseregszállítás és az átmenő forgalom nagy gazdasági virágzást idézett elő. A napóleoni háborúk azután még jelentősebb gabona-, takarmány-, dohány- és gyapjúkonjunktúrát teremtettek. Szegeden hajózták be a Tiszántúl és a Temesköz messze vidékeinek mezőgazdasági terményeit.9 „A kereskedésnek az utolsó török háborútól fogva a mostan múlt francia háború alatt való nevekedése azt szülte — írja Szeged nagy fia, a közgazdasági viszonyok iránt kiváló érzékkel rendelkező mérnöke, Vedres István —, hogy mindenféle jószágok s portékáknak hordása, vitele mozgásba jöjjön”.10

Szeged a 18. század végéig elsősorban az állattartás (marha, juh, ló, gyapjú) révén kapcsolódott be a regionális, ezen keresztül pedig az országos piacba. A szegedi piacon azonban a századfordulón már nemcsak helyi árukat találunk; a város egy nagy tájnak a kereskedelmi központjává vált. „Szeged város Bánát közepének, Er- délyország alsó részének, egész Oláhországnak, nemkülönben a török tartomány azon tájának is, amely Bánát délkeleti oldala felé fekszik, útjában vagyon, ami tehát ezen részekről Pestre, Bécsbe és onnét még más tartományokba is vitetik, az mind Szegeden mégyen keresztül”. Majd így folytatja Vedres István: „Nincs Magyarországban egy út is, amely nagy terhekkel annyira meg volna rakva; nincs se tél, se nyár, melyen itt feles szekereseket az úton ne találna az ember; jönnek, mennek fel s alá, magyar, rác, tót, oláh, sváb és még a német úgynevezett landkocsisok is szüntelenül, nem elég Szeged maga annak felszállítására, ami itt le van rakva, a szomszéd vármegyében a Kunságon kívül Pest, Heves, Nógrád is segítségére szokott jönni, temérdek az teher, amelyet más helyekről keresztül hordanak Szegeden.”11

Minthogy azonban a gabona szekérfuvarozása elégtelennek, és főleg drágának bizonyult, „a teher szállítások szörnyű drágaságát” Vedres István szerette volna kiküszöbölni. Ezért 1805-ben komolyan foglalkozott „a Tiszát a Dunával, vagy inkább Szegedet a Pesttel egybekapcsoló hajókázható csatorna” létesítésével.12 Vedres csatorna-terve azt célozta, hogy az egészé Bánát gabonáját Szegeden gyűjtsék össze, s hogy a szegedi várat, amely már elvesztette katonai jelentőségét, mindenestől gabona- és áruraktárrá, vagy mint ő nevezte, „gabona-tárházzá” alakítsák át. A csatornával kapcsolatban Szegeden létesült volna az első magyar közraktár, hajógyár és téli kikötő. Ez a különben nagyszabású terv sajnos nem valósult meg.13

A kereskedelem mellett természetesen nagy szerepet játszott Szeged gazdasági életében a mezőgazdaság, az agrártermelés. Szeged népességének megélhetési forrását a mezőgazdaság biztosította, egyben meghatározta gazdasági és települési szerkezetét, fejlődési lehetőségeit, „...köz népe — írja Vályi András 1799-ben — földmívelés- sel, barmok nevelésével, jelesebb polgárjai pedig leginkább dohány kereskedéssel foglalatoskodnak, a külömbféle kézi mesterségeknek folytatásán kívül.”14

Szegednek a feudalizmus végén 138 946 kát. hold birtoka volt. Ebből 1850-ig magántulajdonba ment át 75 070 hold. A megmaradt 63 876 kát. hold városi birtok sem vált azonban olyan nagybirtokká, amely a polgárság terjeszkedését, s vele a polgári árutermelést és a városi fejlődést meggátolta volna. A több mint 60 ezer hold kiterjedésű pusztát a város saját kezelésében tartotta, s kizárólag a közbirtokosság jószágainak legeltetésére hasznosította.15

Szegednek hosszú évszázadokon át egyik legjelentősebb megélhetési forrása a jószágtartás, pásztorkodás volt. Az óriási határ lehetővé tette a pásztorkodás hagyományos folytatását. Ez határozta meg a határhasználat rendjét is. Szeged sajátos ha8