Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
Kossuth levette kalapját, kezét esküre emelte, a nép ugyancsak kalaplevéve, ujjait égre emelve Kossuth szavaira mennydörögve így esküdött: „Én esküszöm a mindenható Istenre, ki védi az igazságot és a hitszegó' árulót megbünteti, esküszöm, hogy hazánk szabadságából egy hajszálnyit utolsó csepp véremig elrabolni nem engedek; esküszöm, hogy hazánkat védeni fogom, míg karomat felemelhetem. A magyarok istene úgy segéljen és áldjon meg engemet!”33 Ezután Kossuth a szegedi vezető férfiakkal a Kaszinóba érkezett, ahol megjelentek a Sándor-ezredbeli közkatonák, letépték öltönyükről a fekete-sárga zsinórzatot, s kijelentették, hogy ezentúl mint honvédek kívánnak a hazának szolgálni.34 Este a hölgyek fáklyásmenetet rendeztek Kossuth tiszteletére, Dáni Ferenc pedig üdvözlő szózatot intézett Kossuthhoz, aki gyengélkedése ellenére röviden köszönetét mondott lakása erkélyéről. Szeged népe nemzedékekre kisugárzó melegséggel zárta szívébe Kossuthot.35 Másnap Kossuth a népfelkelés rendezése ügyében a városi hatósággal és a nemzetőrség századosaival értekezett, s részletesen tájékozódott a nemzetőrség létszámáról, a város fegyverfogható népességéről, s a helyi viszonyokról. Azon óhajának adott kifejezést, hogy néhány ezer nemzetőrt mielőbb indítsanak el a déli hadsereg támogatására. De Kiss Ernő tábornok kijelentette, hogy a déli hadseregnek a segítségre nincs szüksége. így tehát abban állapodtak meg, hogy 500 főnyi felszerelt lovas nemzetőr legyen mindenkor készenlétben, s ha Kossuthtól értesítés érkezik, akkor Korda János tér- parancsnok vezetésével azonnal induljanak Pestre, ahol ő fogja felfegyverezni őket. Ha pedig nagyobb veszély adódna, akkor Kossuth értesítésére Csuha Antal alezredes szervezzen általános népfelkelést, és vezesse ki, az otthonmaradók pedig Vadász Manó polgármester vezérlete alatt legyenek.36 Kossuth tehát Vadász Manó polgármestert kinevezte népfelkelési polgári biztossá.37 Dél tájban Kossuth a várban őrzött olasz foglyokat látogatta meg. Szegeden az 1830-as évek eleje óta állandóan több száz olasz politikai fogoly volt bebörtönözve. Kossuth a mintegy 500 olasz deportáltat szabadnak nyilvánította. Az olaszok tomboló örömmel fogadták szabadulásukat, úgy hogy Kossuth alig tudott hálálkodásuk elől kitérni. Börtöneiket elhagyva a városban „Ewiva Kossuth!” kiáltással elszé- ledtek. Majd Kossuth intézkedésére október 9-én gőzhajón Szolnokra, onnan pedig Pestre szállították őket. Később sokan közülük beálltak az olasz légióba, vagy jelentkeztek a honvéd hadseregbe.38 Kossuth Szegeden értesült arról, hogy a kormány a Temes, Krassó, Torontál és Bács megyékben kiállított újoncokat — mintegy 3-—5000 embert — Szegedre küldi. Ezekből egy új zászlóaljnak, a 32.-nek az alakítását rendelte el, őrnagyukul pedig Petheő Vilmost, a 2. honvéd zászlóalj kapitányát nevezte ki.39 Az olasz foglyok elbocsátása után Kossuth a kórházakban a sebesülteket látogatta meg. Az „ispotályokat” a legjobb rendben találta.40 Majd harmadnap reggel, október 6-án elutazott. Elutazása napján, még Szegedről keltezve, mint a népfelkelés teljhatalmú országos biztosa, búcsúlevelet intézett a város közönségéhez: „A legszívesebb hálával veszek búcsút e lelkes várostól, melynek ezereit esküdni haliám, hogy megmenti a hazát minden gondtól.”41 Búcsúzó soraiban biztosította a város népét, hogy „kis idő múlva itt lesz az alkalom, mellyben Szegednek lelkes magyar népe beváltja az esküt, mellyel esküdött”, és ezért úgy rendelkezett a népfelkelésről, hogy az „haladéktalanul organizáltassék ugyan, de a városból mindaddig ki ne indíttassék, míg ez iránt hivatalos felszólításom nem érkezendik”.42 84
