Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
Augusztus közepétől szeptember elejéig a toborzott önkéntes nemzetőr csapat létszáma a tervezett 600 helyett csak 242 főre rúgott.264 Batthyány Lajos miniszter- elnök augusztus 27-én kelt intézkedése folytán az önkéntesek nem vonultak közvetlenül a hadműveleti területre, hanem előbb országrészenként kijelölt táborokba kellett gyülekezniük.265 A nemzetőrséget országosan négy kerületbe vonták össze. A „tiszáninneni” kerület élére Szolnok székhellyel augusztus 27-én Görgey Artúrt mint honvéd őrnagyot nevezték ki.266 Miután a szegedi csapatot kellően felszerelték, Szolnokra irányították, ahol a Tiszán-inneni mozgó nemzetőrség 1. zászlóaljába osztották be őket.267 A 242 főnyi szegedi önkéntes mozgó csapat tökéletes felszerelése, katonai fegyelme és szelleme annyira meglepte Görgeyt, hogy erről Kossuth Hírlapja 75. számában közzétett nyilatkozatában Szeged hazafiságát a többi törvényhatóság elé követendő példaként állította.268 Görgey szeptember közepén Szolnokon hozzáfogott, „hogy a tiszáninneni kerület önkéntes újoncai nyers anyagából gyalogzászlóaljakat alkosson, s azokat használható haderővé idomítsa”.269 Majd Jellacié betörése után Görgey a miniszter- elnök szeptember 24-i rendelete értelmében szegedi, jászkun és hevesi önkénteseivel, valamint egy ütegnyi tüzérségével Szolnokról Pestre indult.270 A délvidéki táborba érkező Mészáros Lázár hadügyminiszter Bechtold fővezért Szenttamás ostromának megismétlésére utasította. Bechtold augusztus 19-én másodszor is támadást intézett Szenttamás ellen, de a támadás az ő árulással felérő hanyagsága miatt ezúttal is kudarcba fulladt.271 így a délvidéki harcok — egyre több szenvedést okozva mind a magyaroknak, mind a szerbeknek — döntés nélkül változó szerencsével folytak tovább ezután is; „...kisebb csatározásokat víttak, de sem az egyik, sem a másik fél nagyobb előnyöket kivívni képes nem volt”.272 Radeczky marsall Custozzánál július 24—25-én leverte Károly Albert király seregét, s győzelmével megszilárdította a Habsburg dinasztia észak-itáliai uralmát. Az augusztus 9-én megkötött fegyverszünet az olaszokat egy időre teljesen kikapcsolta a küzdőtérről. „Azóta, hogy Radeczky győzött, s visszahódította Lombardiát, az áramlat visszafelé fordult, az ellenforradalom bátrabban lépett föl, mint ezt mindenütt tapasztalnunk kellett”.273 Augusztus végén megindult az ellenforradalom összpontosított rohama. Bechtold altábornagy, miután teljes fejetlenséget idézett elő a Délvidéken, várat'anul lemondott a sereg parancsnokságáról. A magyar kormány Bechtold helyett Mészáros Lázár hadügyminisztert bízta meg a délvidéki magyar haderők főparancsnokságával.274 Az önkéntes nemzetőrség gyors megszervezésével a kormány bebizonyította, hogy úrrá tud lenni a nehézségeken. Ezek az önkéntes alakulatok ősszel maguk is szerves részei lettek a honvéd hadseregnek. Az önkéntes nemzetőrségek hetek alatt kiállított alakulatai tették lehetővé, hogy szeptember közepén nem kellett a déli táborban levő honvéd zászlóaljakat a Dunántúlon előnyomolú Jellacié ellen segítségül hívni, ami kétségkívül a Bácskában és a Bánságban a védelem összeomlását, esetleg Szeged közvetlen veszedelmét eredményezte volna.275 78
