Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

IV. A fegyveres harc 1848 nyarán

hozná magával, akkor ezer ember legyen készenlétben, hogy parancsára „legelső dobütésre” bármikor elindulhasson.226

A július 10-i városi közgyűlés tanácskozásának tárgya a Bechtold felszólítása nyomán mintegy ezer főnyi felfegyverzett nemzetőrnek indulásra készen tartása volt. A városi hadi választmány azt javasolta, hogy a nemzetőröket a törvény által meghatározott nyolc krajcár napidíjhoz a városi pénztárból még 20 krajcár hozzáadásával szólítsák fel önkéntes menetelre. Távollétük alatt családjukról a város gondoskodjék. A harcban elnyomorodottak a várostól életfogytiglan bizonyos fizetést kapjanak. A csatában elesettek özvegyeit a város tartsa el.

De Szeged még ily kedvező feltételek felajánlása mellett sem remélte, hogy ezer nemzetőrt elmenetelre ki tud állítani. Ezért a város elhatározta, „hogy más, nemzetőri képességgel nem bíró egyének is, fentebbi ajánlat mellett, a kiinduló nemzetőrségbe besorozhatok”.227 „Üdv nektek Szeged lelkes polgárai ezen nemeslelkű határozatokért ! — lelkesedett a korabeli sajtó —. Vajha e hon minden községe illy nemesen gondolkodnék s illy áldozattal lelkesíthetné fiait csatára, úgy e nyolcszázados hon bátran az egész világgal dacolhatna.”228

Bechtold Fülöp fővezér egy teljes hónapig, július 14-ig, tervezeteken kívül mást nem csinált. Az összes mozdítható haderő, melyet június végén a Ferenc-csatorna hosszában a Bácskában, továbbá a Bánátban a szerbek ellen fölállíhattunk, legföljebb 15 ezer emberre tehető.229 A fővezér seregtestét négy dandárra osztotta, amelyek Verbászon Wolnhofer vezérőrnagy, Óbecsén Éder vezérőrnagy, Nagybecskereken Kiss Ernő ezredes és Versecen Blomberg ezredes parancsnoksága alatt állomásoztak.

Bechtold minden ok nélkül ide-oda hurcolgatta a csapatokat.230 Ekkor Mészáros Lázár hadügyminiszter erélyesebb lépésre határozta el magát. Július 10-én leküldte Vukovics Sebő királyi biztost Szegedre, hogy Bechtoldot a déli táborba, Szenttamás alá küldje.

Amint híre futott annak, hogy a fővezér július 13-án Szegedről a délvidéki táborba indul, a város népe az értesülést határtalan örömmel fogadta. Előző este nagyszerű fáklyásmenetet rendeztek a fővezér tiszteletére. Bechtold Dáni Ferenc tanácsnok üdvözlésére lelkesülten újból azt hangoztatta, hogy a királyért, hazáért és az alkotmányos szabadságért kész vérét is ontani. Erre a tüntetők „a tisztes őszt” vállukra kapva körülhordozták. A tisztelgők éjfélkor fáklyafény mellett kísérték a fővezért a gőzhajóra, melyen kora hajnalban Óbecsére indult. Ezután a tömeg zenekísérettel Éder Frigyes dandárparancsnok lakásához sietett, s őt is „a szeretet és bizalom kitörő nyilatkozataival jutalmazta”.231

Bechtold július 14-én végre támadást indított a szerb felkelők legfőbb erőssége, Szenttamás ellen. Itt esett át az alig felszerelt és kiképzett 3. honvéd zászlóalj a tűzkeresztségen. Az újoncok a tüzérségi tűznek több órán át értelmetlenül kitéve, bátran megállták helyüket. Mielőtt azonban a támadás komolyabban kibontakozhatott volna, Bechtold máris visszavonulásra adott parancsot.232

Rónay Mihály, Torontál megye első alispánja, a szenttamási ostrom napján számolt be Vadász Manó szegedi polgármesternek a szerb felkelés további terjedéséről, és arra kérte a polgármestert, hogy „a város rendelkezése alatt álló hadi erőt minél hamarább vagy gőzhajón, vagy pedig e megyén keresztül kocsikon” Törökbecsére és a környező helységekbe szállíttassa.223 De Bechtold fővezér ezután heteken keresztül tétlenül szemlélte a szerb felkelés terjedését.

Szeged város július 24-én tartott közgyűlése alkalmával indítványozták, hogy a számos tagból álló hadi választmányt kevesebb tagból alakítsák meg.234 A közgyűlés abban állapodott meg, hogy a 12 tagból álló hadi választmány tagjaiul Vadász Manó polgármester elnöklete mellett Tóth Mihály főbírót, Farkas János főkapi74