Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
pozsonyi mérő búzája van itt készenlétben, kik az egészet örömmel átadják, csak hogy az új termést ott ne érje. Zab és árpa is van, de kis mennyiségben. Liszt egyeseknél készen nincs, de a Tiszán a város alatt levő mintegy 87 vízimalomban minden 24 óra alatt megőrölhetnek hat vagy hét vékát. Tűzifa szintén van helyben 2000 öl, de azt is folytonosan szállítanak a kereskedők, ha a vízállás engedi. így sem lisztből, sem tűzifából nem lehet fogyatkozás. Ami a szénát, szalmát illeti, az előző évről már kevés maradt, de az új széna betakarításával a hiányt mindenkor pótolhatják. Arra vonatkozólag, hogy a helybeli pékek és sütőasszonyok hány ezer embernek tudnak naponta kenyeret sütni, az derül ki, hogy a pékek naponta 3500 darab kenyeret süthetnek ki, „ide nem értve az ezer főre menő sütögető asszonyokat”. Ha netán rögtön nagyobb csapatok érkeznének, abban az esetben szükséges intézkedni, hogy a kívánt anyagokat minél előbb megszerezhessék. Egyébként a városnak még olyan raktárja sincs, ahova a szükséges anyagokat el tudják helyezni. Végezetül előadja a jelentés, hogy a felsővárosi minorita zárdában 208, az alsóvárosi barátok zárdájában 290 és a katonai kórházban 110, összesen tehát 608 beteg fér el. E hivatalos jelentés készítői azzal zárták soraikat, hogy a kiadások fedezésére a tábor nagyságához és sokaságához képest 40 vagy 50 ezer forint állandó készen tartására lenne szükség.186 A polgári biztosság a tábor ellátására szükséges nagy mennyiségű élelmiszert, illetve takarmányt részben a gazdálkodóktól vásárolta fel, részben egyes vállalkozókkal kötött szerződésekkel, vagy árlejtés útján biztosította. Török Gábor június 27-én felszólította Szeged város közönségét, hogy a mintegy 12 ezer főből álló tábor ellátására szükséges jó minőségű élelmiszerekről — marha-, sertés-, és juhhúsról, zsemlyéről, borról, pálinkáról, sörről, ecetről stb. —, és a katonaság számára szükséges olyan apróságokról, mint pl. a cérna, tű, gomb, csizmamáz, kréta, viasz, vászon, talp, pléhkanál, kés, villa, fésű, tükör stb. oly módon intézkedjék, hogy ezeket a cikkeket ne csak a városban és a főtáborban, hanem a táborozás minden részében is kellő mennyiségben és minőségben pénzért „jutányos áron” meg lehessen kapni. Ezért a kapitányi hivatal közhírré tétel útján felszólította a vállalkozókat — leginkább a házaló kereskedőket —, hogy a szükséges cikkeket a táborban árulják.187 A Szegeden és környékén állomásozó katonaságnak kenyérrel, zabbal, szénával és szalmával való ellátását Lichtenberger Ábrahám, Schwarzenfeld és társa, Kohén Ábrahám és fia, és Auer Samu szegedi kereskedők a június 29-én megkötött szerződésben július 10-től kezdve három egymás után következő hónapokra magukra vállalták.188 A vállalkozó szegedi kereskedőkkel való szerződés megkötése lett az augusztus 23-án Szegeden megtartott árlejtés eredménye is.189 Török Gábor tábori kormánybiztos felhívta a polgármestert, hogy a Szeged határában működő molnároknak hagyja meg, hogy az említett kereskedőknek a tábor számára őrlés végett a malmokba küldendő gabonájukat másokét megelőzve azonnal őröljék meg. Ugyanakkor az említett kereskedőket az e célból alkalmazott cselédjeikkel együtt mentse fel mindenféle nemzetőri szolgálat alól, s a tábor ellátására szállított gabonájukra nézve vámmentesítő irattal lássa el.190 Szeged 1848 nyarán inkább „hátország” volt, mint frontvonalon levő tábor. Eddig jártak felülről a gőzösök, itt rendezték be — mint látni fogjuk — a kórházakat.191 A délvidéki csatározások folytán egyre nőtt a sebesültek, a betegek száma. Előrelátható volt, hogy a több ezerre rúgó rendes és önkéntes katonaság betegeinek elhelyezésére, ellátására az itteni vidéken levő katonai kórházak elégtelenek lesznek. Ezért Mészáros Lázár hadügyminiszter felszólította Szeged város közönségét, hogy 69
