Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
Hódy Imre nyugalmazott tanácsnok „a veszélyben forgó szeretett haza oltárára” évi 400 forintnyi nyugdíjából 100 forintot, ugyanakkor Rengey Ferdinánd tanácsnok fizetésének egytized részét, Bérczy Antal tanácsnok természetben három köböl búzát, Korda János, a polgári ó'rsereg ezredese, két ó'rseregi vitéznek két évre járandó díját ajánlotta fel.66 Tóth Mihály főbíró, „arany, ezüst, egyéb drágaságokkal, úgy kész pénzzel jelenleg szűkölködvén”, a város által megvásárolt házának árából ezer forintot ajánlott fel.67 A június 13-i közgyűlésen Fotti János két vitéznek három évi, a június 19-i közgyűlésen Götz János és Lefter Mihály „a veszélyben forgó szeretett haza oltárára” ugyancsak két-két vitéznek három évi tarlásdíját, Steinhardt Antal egy vitéznek, a július 10-i közgyűlésen Kiss József két vitéznek két évi tartását vállalta. Ezen felül nagy mennyiségű gabona és élelmiszer gyűlt egybe. A városi tanács „a haza szükségeire” töitént gyűjtés eredményeként 3742 forintot szolgáltatott be a sópénztárba.88 Minthogy „hazánk jelen veszély kétes percei” a segélynyújtás azonnali megtételét kívánták meg, Szeged város közönsége június 1-én tartott rendkívüli közgyűlésén 50 ezer forintot mint ajándékot a haza oltárára, majd Kossuth Lajos pénzügy- miniszter felszólítására 100 ezer forint öt százalékos kamatfizetés mellett történő kölcsön adását ajánlotta meg. Addig pedig, amíg ezt a kamatra felveendő kölcsönösszeget rendkívüli adó útján a város adózóira kivetve beszedhetik, „a hazának eme szent ügyében a városi közönségnek segédkezeket nyújtani óhajtó hitelezőket” a városban falragaszok által hívták fel. Ugyanakkor a céhbiztosok által a céhtestületeket is közös adakozásra szólították fel.69 Testületek s magánosok részint kamatmentesen, részint kamatra jelentős kölcsönöket ajánlottak fel. A fazekas céh 120 forintot, a kalapos és saras céh 40 forintot, a csizmadia céh 400 forintot. A július 10-i közgyűlésen Kovács Ferenc 400, Tóth István 200, Waldmüller Lénárd özvegye 1000, Maróthy Mátyás 40 forintot, a július 24-i közgyűlésen Pollák Simon örökösei 500, Kohem Ábrahám 500, Flanka Mihály 400 és Körösi József 8000 forint kölcsönt ajánlott fel.70 Amikor Osztróvszky József és társai a július 10-i közgyűlésnek jelentést tettek „a haza segedelmére a város lakosai által tett különféle ajánlásokról, adakozásokról és kölcsönzésekről”, a készpénzben befolyt 4687 forintból 997 forintot a helybeli sókincstárba szolgáltattak be, a megmaradt összeget pedig „az ide sereglett önkéntes nemzetőrség ruházatjára és élelmezésére” fordították71 Élelmet, illetve kenyeret Éder tábornok rendeletére az éléstárból kaptak az újoncok, egyébként pedig Szeged város gondoskodott eltartásukról.72 Nyári „tábori” egyenraházatuk biztosítására a várban elhelyezett olasz politikai foglyok — a különböző forradalmi megmozdulások, tüntetések, politikai cselekmények miatt elítélt, többnyire polgári személyek — 7817 rőf vitorlavászon készletét 2340 forint értékben a város átvette, s ebből 1181 darab kabátot, s ugyanannyi nadrágot készíttetett a honvédek számára.73 Ezt az egyenruhát, a bakancsokat, valamint egyéb felszerelésüket is a szegedi iparosok készítették, fehérneműiket pedig a városi nőtársulat „honleányi buzgalma” teremtette elő.74 Fegyvert, dobot s más eszközöket ugyancsak a város szerzett be a 3. honvéd zászlóalj részére. Akinek fegyver nem jutott, azt kaszával szerelték fel.75 Az első honvéd és nemzetőr zászlóaljak szervezésekor már fontos kérdésként jelentkezett a betegápolás ügye. A szegedi városi tanács a táborba induló sereghez két seborvost, s egy segédet rendelt, hogy az orvosi szolgálatot addig is ellássák, amíg a kormány honvédorvosokat nevez ki.76 Joggal tekintette Szeged a 3. honvéd zászlóaljat a magáénak, mert azt a város toborzottá, eltartásáról, felruházásáról, a felszereléséről maga gondoskodott.77 54
