Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

III. A város csatlakozása az 1848-as márciusi forradalomhoz

A két miniszter jelöltségének voltaképpen az volt az indítóoka, hogy Réh János és Tóth Mihály szerettek volna képviselőjelöltekként fellépni. Minthogy azonban nevüket senki sem hangoztatta, Osztróvszky és Rengey elleni leplezett vetélkedésből és sértett hiúságból Kossuth és Klauzál mellett törtek lándzsát. Ilyen körülmények között Osztróvszky és Rengey — párthíveik szilárd ragaszkodása ellenére — kijelentették, hogy Kossuth és Klauzál jelölése esetén ők a jelöltségtől visszalépnek. így Szeged „szűnni nem akaró éljenzésekkel” egyhangúlag Kossuth Lajost és Klauzál Gábort választotta meg országgyűlési képviselőnek."

Minthogy azonban Kossuth és Klauzál a választást követő néhány nap múlva szívélyes hangon, de határozottan kijelentették, hogy a szegedi megbízást nem fogadhatják el, így július 2-án újabb választásra került sor.100 Az I. kerületben a Kaszinó mellett levő István téren egyhangúlag Osztróvszky Józsefet, a II. kerületben pedig az alsóvárosi templom mellett fekvő régi temető helyén Rengey Ferdinándot választották meg országgyűlési képviselőnek. Az utóbbival szemben most már fellépett Tóth Mihály főbíró, de oly kevés szavazatot kapott, hogy még a szavazás folyamán bejelentette lemondását.101

43