Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
II. A liberális politikai mozgalom kibontakozása
küzdelmeket, a megyei mozgalmak minden megnyilvánulását, és szíwel-lélekkel a szabadelvű törekvésekhez csatlakozott.15 Osztróvszky Pozsonyban érte meg az 1839/40. évi országgyűlés megnyitását is, amelyen már ott találjuk a pesti egyetemen végzett szegedi jurátusokat is. Ez a lelkes országgyűlési ifjúság, javarészt ügyvédnek készülő ifjak — hazatérve szülővárosába — teremtették meg az 1840-es években Szeged új, pezsgő társadalmi életét, s készítették elő a város népét az 1848—49-es forradalom és szabadságharc dicső napjaira. Megjelenésük rövidesen felbolygatta a város megszokott rendjét, s viszonylagos közönyét. Szeged szabad királyi város polgársága ugyanis kiváltságaira féltékenyen elzárkózott privilégiumai mögé. Az értelmiségi fiatalok szinte naponként összejöttek a „pertársban, ahol az aktuális kérdésekről — a szabadelvű ellenzék programjáról, a városok rendezéséről, a szólásszabadságról, a közteherviselésről stb. — komoly vitákat, szónoklatokat tartottak. Itt fogalmazódtak meg először azok a gondolatok, melyek végül is utat találtak a nyilvánossághoz, és a követutasításokban öltöttek testet. Ezeken az összejöveteleken ugyanis a polgárság soraiból is mind többen megjelentek.16 A városi polgárok — mint láttuk — Szeged lakosságához viszonyítva törpe kisebbséget alkottak, mégis kezükben, sőt közöttük is a vagyonosabb családok kezébe összpontosult a város vezetése.17 „A Városok bel körében zárt testületek; — írja Szeged országgyűlési követválasztási bizottsága az 1845. február 1-én tartott elegyes ülésből —, száműzve s el tiltva a nyilvánosság, eme legbiztosabb óvószer a visszaélések ellen; minden szerte vastag homály leple a közigazgatás menete fölött, kizárva a polgárok törvényes és szabaditékos béfolyása saját ügyeiknek kezelésére; meg- dermesztve minden közélet, eme leghathatósabb ébresztője, nevelője a társas erénynek...”18 Ezek a fiatal ügyvédek a sivár városi társadalmi viszonyok miatt elkeseredve hozzáláttak a családok körében, ahol eddig csupán a katonatisztek látogatásait fogadták szívesen, az új — liberális — eszmék terjesztéséhez. A városban élénk társadalmi életet teremtettek. Az előkelő polgárság báljain meghonosították a „nemzeti” táncot. A bálokon magyar ruhában vettek részt. Szeged előkelő polgárságának jelentős része német volt, s az 1830-as években divatba jött német ruhákban járni, német kifejezéseket használni. A fiatalok az erős, egy nyelvű nemzetállam megteremtése érdekében széles körű mozgalmat indítottak a német szokások, a német divat utánzása, és a né- metes beszéd ellen. Nem is eredménytelenül, mert a mesterek és legények még a német céhekben is magyar ruhát öltöttek.19 Széchenyi gyakorlati kezdeményezéseinek és írásainak országszerte nagy visszhangja támadt. A pesti Nemzeti Kaszinó példájára Fadgyas Pál és Tary Pál ügyvédek 1827-ben megalapították a szegedi Úri Kaszinót, amely 1829-ben hivatalosan kaszinó egyesületté alakult. Ez a társalkodási egyesület vette fel — mintegy tíz évvel később — a Palánki Kaszinó nevet. A szegedi kaszinó már az 1830-as évek elején „a város politikai életének irányítójává lett — írja Gaál Endre —, és a helyi magyar színészet pártolásával, a magyar nyelv terjesztésének előmozdításával, a szegedi iskolai oktatás magasabb szintre emelésének tervével, az alsóvárosi gazdasági egyesület megalakításával, egyes ipari növények termelésének meghonosításával, illetve szélesítésével, a környékbeli lótenyésztés fejlesztésével, a város ’csinosításával’ Széchenyi szellemében szolgálta a haladás ügyét.” A kaszinónak jelentős szerepe volt abban, hogy Szegeden is lelkesen beszéltek Széchenyiről mindazok, akik a fennálló gazdasági és társadalmi viszonyok megváltoztatását akarták. Amikor 1833. szeptember 3-án Széchenyi a ’Duna’ gőzhajóval megjelent Szegeden, a város lakóinak nagy része lelkesen ünnepelte. A községválasztmány pedig kimondotta Széchenyi 23
