Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után
vették át (pandúrok, járási csendbiztosok vezetése alatt). A belügyminiszter április 6-i 789. számú rendelete szerint a megye területén a csendbiztosok és pandúrok Együttes számát 24-ról 30-ra emelték. A csendbiztosok további alkalmazását, illetve újraválasztását szigorú vizsgálat alá vették. A nem alkalmas, nem megbízható egyének azonnali elbocsátására határozatot hozott a bizottmány. Erre azért is szükség volt, mivel az addigi tapasztalat szerint a csendbiztosokat hivataluktól eltérő' kiküldetésekre is alkalmazták, többen pedig hanyagul látták el feladatukat. Ezután a pandúrok csak katonai küldönci szolgálatra, postakíséretre, a közbátorság fenntartására, általában karhatalmi célokra voltak alkalmazhatók.21 Az 1861-ben hivatalt viselők csaknem 20%-a került az új tisztikarba. A vezető tisztségviselőket jobbára a volt nemesek közül választották. Sántha Sándor a megyéi közéletben jelentős szerepet játszott. 1829-ben megyei esküdt, 1837-ben tiszteletbeli táblabíró és tiszteletbeli szolgabíró, 1841-ben vármegyei főjegyző, majd 1848/49-ben másodalispán volt. A neoabszolutizmus korában elhurcolták, csak a politikai foglyokra kiterjesztett amnesztia során nyerte vissza szabadságát. 1860/61-ben is másodalispán volt. A provizórium időszakában nem vállalt hivatalt.22 A másodalispánná választott, polgári származású Bánffy József életének jelentékeny részét Makó város szolgálatában töltötte el. Apja, nagyapja ugyancsak Makó tisztségviselői voltak, Bánffy József 1848/49-ben előbb főjegyző, majd helyettes másodalispán volt. 1865- ben, a kiegyezési tárgyalások megindulása után már másodalispáni hivatalt vállalt. A megválasztott tisztikar és a személyzet névsorából (a Függelékben) kitűnik, hogy a vezető tisztségviselők alispántól a főszolgabírókig jobbára szerepet vállaltak az egykori megyei tisztségekben is, sőt 1848-at megelőzően is szerepeltek megyei funkciókban. Az ügyek intézésében gyakorlattal és a megyei viszonyokról áttekintéssel rendelkeztek. A konzervatívabb reformnemzedékhez tartoztak. Ezekben az években és pályájuk egész ideje alatt a kiegyezés és a Deák-párt szellemében vezették a megyét. Návay Tamás, a főispán személye külön kiemelendő. Mint 48-as főispánnak és kormánybiztosnak jelentékeny szerepe volt abban, hogy a reformnemzedék kevés helyi képviselőjével együtt a forradalom és a szabadságharc felfelé ívelő szakaszában mindent elkövettek azért, hogy a megye az adót, a katonaállítást, élelmezést, a fegyvereket előteremtette. A községi képviseleteket a megyei tisztiszék 1867. január 22-i ülésén az 1847/48. évi 14. törvénycikk 3. §-a és a Helytartótanács 1865. december 25-i 90 016. számú intézvénye alapján alakították meg. Makón az 1861. évben választás útján alakított és a Helytartótanács jóváhagyásával a provizórium éveiben visszaállított községi képviseletet továbbra is fenntartották. Battonya mezőváros kivétel volt a helyi képviseleti választást illetően, mert a provizórium alatt képviselőtestületét nem alakította meg. A battonyaiak arra hivatkoztak, hogy az átalakulás küszöbén áll az ország. Az alkotmányosság érvényre jutásával alakították meg az új képviselőtestületet, de nem fogadták el alapul a tisztiszék ideiglenes rendszabályait, szabad választást alkalmaztak. A főszolgabíró jelentéséből értesülünk arról, hogy Battonya mezővárosban a választás után a vagyonos osztály és az értelmiség képviselete érvényesült.23 A megyében sok helyen került sor a provizórium alatt választott községi elöljárók újbóli választására. A battonyai főszolgabíró jelentéséből tudjuk, hogy a mező21 CsmL Biz. 64/1867., 65/1867. jkv. 22 Barna János—Sümeghy Dezső: Nemes családok Csanád vármegyében. Makó, 1913. 173— 174. old. 23 Csongrád megyei Levéltár Csanád megye Bizottmányának iratai 277/1867. Továbbiakban: CsmL Biz. ir. 175
