Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Balázs György: A Nemzeti bizottság szerepe a közigazgatás és az állami szervek megszervezésében és irányításában Szentesen 1944 és 1948 között
az előkészületek folynak és a B-lista végleges összeállítására a Nemzeti Bizottsággal, a pártokkal és a szakszervezettel való tanácskozás után került sor.58 A Nemzeti Bizottság ezt követően április 20-án foglalkozott a közalkalmazottak B-listázási ügyével, s olyan határozat született: a bizottság felhívja a közhivatalok vezetőinek a figyelmét, hogy a B-lista letárgyalására az összes alkalmazottai névsorát öt napon belül terjessze be a bizottsághoz. A névsorban tüntesse fel az illetőre vonatkozó igazoló bizottsági határozatot, az eltöltött szolgálati időt és a vagyoni helyzetet a személyi adatokkal együtt.59 A B-listázások során éppen úgy, mint az igazoló eljárások lefolytatásánál a jobboldal ismét megpróbálkozott a végrehajtása elé akadályokat gördíteni. A Magyar Alföld című lap közölte, hogy maga az alispán kénytelen volt Budapesten megsürgetni a B-listázó bizottság elnöki tisztségéről lemondott Oláh Sándor utódának kijelölését. A Miniszterelnökségen Kunszeri alispán azt a felvilágosítást kapta: a jelölés azért késik, mert a kisgazdapárt választmánya a nem terjesztette fel az elnökjelölt nevét. A kisgazdapárt az alispán eljárása után ígéretet tett a B-lista bizottság elnökének a kijelölésére,60 s azt július 25-én választották meg dr. Mátéfiy Benjámin személyében, így a B-listázás úgy a városnál, mint a megyénél még az nap elkezdődhetett. A Magyar Alföld 1946. július 31-i számában már olvasható: a 107-es számú B-lista bizottság befejezte munkáját, s az eljárás során 76 városi tisztviselőt bocsátottak el állásából.61 Itt mutatunk rá arra a tényre, hogy Szentesen a közalkalmazottak igazoltatásának lejártával és a B-listázás megkezdése közötti időben, sőt azt követően is a Nemzeti Bizottság a tisztviselők alkalmazhatóságára ún. „politikai bizonyítványt” adott ki. E kérdéssel a bizottság 1947. október 1-i ülésén foglalkozott, és Szőke Mátyás felszólalásában kifogásolta, hogy „az utóbbi időben” olyan személyek is kaptak politikai bizonyítványt, akik arra nem voltak illetékesek. Szőke Ferenc elmondta, hogy az utóbbi időben ő is hozzájárult két politikai bizonyítvány kiadásához. Egyébként a Nemzeti Bizottság maga 1947-ben 395 ilyen bizonyítványt adott ki. Erdei Mihály mint a bizottság elnöke felszólalásában nyomatékosan kihangsúlyozta, hogy ezen okmányoknál az aláírás jogát tisztázni kell, majd megállapodtak abban: a jövőben a politikai bizonyítványokat csak az elnök, távollétében pedig az alelnök írhatja alá. A Nemzeti Bizottság ezzel kapcsolatosan elrendelte, hogy ezentúl minden esetben a politikai bizonyítvány kérést a kérelmezőnek írásban kell benyújtania.62 A későbbiekben Csongrád megye Nemzeti Bizottsága, valószínűség szerint a városi Nemzeti Bizottság fenti intézkedésének hatására, ez ügyben a következőkben rendelkezett: „Felhívjuk a nemzeti bizottságokat, hogy politikai megbízhatósági igazolásokat nem adhatnak ki, hanem minden egyes esetben a kérelmezők kérvényét javaslatukkal ellátva a megyei nemzeti bizottsághoz kell felterjeszteni. A volt csendőrségi személyek részére politikai megbízhatósági igazolásokat a nemzeti bizottságok nem adhatnak ki, hanem véleményes javaslatukkal azokat is fel kell terjeszteni a vármegyei nemzeti bizottsághoz. Amennyiben a volt csendőrségi személyek az igazolásukra alakult különleges bizottság által kiadott kérdőív 42. pontjára megfelelő választ nem tudnak adni, vagy az ellenállási mozgalomban nem vettek részt, vagy pedig tevékenyen nem vették ki részüket a demokratikus országépítésből, így azoknak kérelmét ne is terjesszék fel a megyei nemzeti bizottság elé, mert ezek részére politikai meg58 Szentesi Lap, 1946. április 14. sz. 59 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 247/1946. sz. 60 Magyar Alföld, 1946. július 24. sz. 01 Magyar Alföld, 1946. július 31. sz. 63 CsmL SzF Nemz. Biz. jkv. 111/1947. sz. 228
