Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
Szabó még mindig (január végén is) négy járásról beszél, holott már novembertől három járás volt a megyében, Posonyi így terjesztette fel javaslatát a törvénykezési szolgabírák személyére. Úgy tűnik, hogy a távollevő Gyulai Gaál és Szabó között nem volt tökéletes a kapcsolat. A törvénykezési szolgabírák intézménye az átmenetet képezte a járásbíróságok felé. Működésüket az 1840. évi 11. te. alapján végezték. A nemcsak a lakosság, hanem a tisztviselők számára is szokatlan rendszert januárban többször is szabályozta a főbiztosi hivatal. Különösen a közigazgatási és törvénykezési hatóságok hatáskörének a tisztázása volt lényeges. Szabó László január 22-én küldte el utasítását Posonyinak: A törvényszékek a közigazgatási eljárásban nem vehetnek részt. A törvényszéki elnökök határozzák meg az ülések helyét, idejét, de erről értesíteni kell a megyefőnököt. Ha a törvényszék tartama alatt rendkívüli eset adódik, értesíteni kell a megyefőnököt, a perek kimutatását és a rabok táblázatát hozzá kellett negyedévenként küldeni. Az ítéletek végrehajtása a törvénykezési szolgabírák és segédjeik kötelessége, de a közigazgatási szolgabírákat is megbízhatják vele. Csődügyekben az összeírást a közigazgatási szolgabírák tartoznak elvégezni, de jelentésüket a törvényszék elnökének nyújtják be. A tettenért gonosztevőket a közigazgatási tisztviselőknek is át lehet adni, akiknek kötelessége a szükséges vizsgálatokat megejteni. A törvényszéki tisztviselők fizetését a törvényszéki elnökök utalványozzák, de azt időről-időre be kell mutatniuk a megyefőnöknek. A csendbiztosok, tömlöc- tartók, hajdúk és pandúrok a fenyítő törvényszék elnöke alá tartoznak.152 Még nincs meg a teljes elkülönülés, a megyefőnök még több esetben felettes hatóság. Több ponton lényegesen mást tartalmaz Szabó január 29-i utasítása: A közigazgatási hivatalnokok az ítéletek végrehajtásába csak annyiban folyhatnak be, amennyiben az alattuk álló karhatalom a végrehajtást elősegíti. A törvényszékeknél alkalmazott egyének napidíjait (ekkor még csak napidíjat kaptak, minden törvényszéki ülés után) és egyéb járandóságait a zavarok elkerülése végett csak a megyefőnök utalványozhatja. Csődügyekben az összeírást nem a közigazgatási hatóságok, hanem a törvényszéki bírák végzik. A tettenért gonosztevőket a törvénykezési bíráknak kell átadni. A közigazgatási szolgabíró a gonosztevőket elfoghatja, de tényleírás mellett át- adnit artozik a bűnfenyítő törvényszéki szolgabírónak.163 Az áttérés nehézségeit mutatja az egy hét alatt kiadott két utasítás egymásnak csaknem teljesen ellentmondó volta. A szokatlan rendszer a későbbiekben is sok problémát okozott. 1852-ben például a kerületi főispán inti a megyefőnököt a közigazgatási és törvénykezési hatóságok közötti súrlódások elkerülésére. A lakosság sem volt teljesen tisztában azzal, hogy ügyeinek intézése közben mely fórumhoz forduljon. Az ideiglenes törvénykezési szerkezetről szóló rendelet kimondta, hogy amint valamelyik törvénykezési kerületben az előmunkálatok befejeződnek, az igazságügyminiszter által meghatározott napon a bíróságok megkezdik működésüket. Az élet- beléptetést az erre kinevezett bizottmányok hajtják végre. A községi határokat, a népesség számát, a nyelvviszonyokat, az egyes helyek fontosságát kell figyelembe venni. A törvénykezési megyéket lehetőleg a közigazgatási megyékkel összhangban kell megállapítani.154 Szabó László január 16-án közölte Posonyival az igazságügyminisztemek december 14-én kelt, az ország igazságügyi beosztására vonatkozó leiratát. A rendelet “* Uo. 375/1850. *“ Uo. 426/1850. . , ,6‘ Uo. MOTK 1850. 7. old. 89
