Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)

Az egyéb előre nem látható költségekkel együtt összesen 1740 forintot ajánlottak meg a nádori porták szerint: Csongrád megye egy kapitány és két strázsamester, Csanád megye egy zászlós, Arad megye egy főhadnagy, Zaránd egy kapitány és két strázsamester, Békés egy főhadnagy és egy strázsamester, Szeged egy zászlós kiállítását vállalta. A tisztek kötelességévé tették a legénység összegyűjtését, gyakorlatoztatását és a magyar szokás szerinti ruházat és tolldísz megkövetelését. A kész századoknak terv szerint Győr tájékára kellett táborba szállani.107 Csanád megye Bienny Károly zászlóson kívül 27 lovast állított ki. Ebből Stanis- lavich főispán, a Návay család és Marczibányi Lőrinc alispán egyet-egyet, a megyei arendatorok hármat finanszíroztak. A többit a megyei pénztár terhére fogadták fel, kettő kivételével más megyékből. Nemes is csak öt volt közöttük.108 1744. november 10-én indultak a szomszédos megyék csapataival egyesülve Sziléziába.109 A magyar hadak sikeres előnyomulása Mária Teréziát arra késztette, hogy leirat­ban köszönje meg a vármegyéknek a katonai segítséget. A megye a szokásos hódolat­tal fogadta az elismerést és azonnal levelet írt Bienny zászlósnak. Utasították, hogy bár csak három hónapra ajánlották meg a csapatot, a harctérről mindaddig el ne távozzék, míg a többi megyék felkelő csapatai ott vannak.110 Az insurgensek azonban megunták a katonáskodás dicsőségét és 1745. Szent Mihály napján elhagyták a tábort.111 A nádor visszaküldést sürgető levelére a megye elismerte ugyan, hogy az innen kiállított lovasok egy része lóval és fegyverrel, másrésze ló és fegyver nélkül visszaérkezett, de mindannyian olyan állapotban kerültek haza, hogy a további katonai szolgálatra alkalmatlanok. Újabb katonaságot pedig az agyonsanyargatott megye nem képes kiállítani.112 A közbiztonsági viszonyok tovább romlottak a felkelés időszakában. A kóbor­lókhoz, útonállókhoz és a Bánságból beütő rácokhoz csatlakoztak a katonák is. Az előbbiek megfékezésére Csanád megye már 1740-ben fegyveres őrséget szervezett. A megye utasítására Makó négy, Battonya kettő, Földeák és Tornya egy-egy lovast állított ki. Katonailag voltak szervezve, egy makói tizedes volt a parancsnokuk. Járták a falvakat és a pusztákat, megvizsgálták a kóborlókat, üldözték a gonosz­tevőket. Bár nem a megye házi pénztárából kapták a fizetésüket, őket tekinthetjük az első megyei pandúroknak.113 A katonák is sokszor fosztogatással hívták fel magukra a figyelmet. Csanád megye védekezésül községenként négy emberből álló éjjeli őrséget szervezett. Hasonló intézkedés megtételére kérték fel Arad megyét is.114 Az állítási pénzzel megszökő katonák számának növekedése érzékenyen érintette az anyagi 107 Uo. 108 Uo. 47. N. 109 CsamL kgy. jkv. 1744. 176. p. és 1745. 200. p. 110 CsamL kgy. jkv. 1745. 188. p. 111 Uo. 231. p. 112 Uo. 232. p. és 246. p. 113 CsamL kgy. jkv. 1740. 49. sz. 114 CsamL kgy. jkv. 1745. 246. p. Csanád megye Arad megye Zaránd megye Békés megye Szeged város Csongrád megye 28 porta után 12 porta után 19 porta után 53 porta után 22 porta után 11 porta után 336 forint 144 forint 228 forint 636 forint 264 forint 132 forint 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom