Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Berta Tibor: A Szegedi Járási Tanács működése és szervezeti felépítése (1950–1956)
A pénzügyi terveket negyedéves kidolgozásban készítették el. Az 1953. évi első negyedéves járási bevételi terv a következő tételekből tevődött össze: 10 488 000 Ft községi adó, melyhez 20 millió forint illetékadó járult. A községi tanácsok elnökei az év elején megkapták az I. negyedévi bevételi ütemtervet. Addig amíg az új zálogolási jegyzőkönyveket nem kapták meg a községek a kéznél levő hátraléki kimutatások alapján azok ellen kellett adóbehajtást indítani, akiknek a múlt évből hátralékuk volt. 1953. január 15-től viszont már követelni lehetett a havi folyó adót is. Ezt úgy számították ki, hogy az 1952. évi helyesbített folyó évi előírást elosztották 12 hónapra. A tanácsülés utasította a VB-t, hogy az I. negyedéves pénzügyi tervet április 4-re teljesítsék túl. Ezért fokozottabban ellenőrizték a községi tanácsok pénzügyi munkáját és a községi vb-nek üléseiken 2 hetenként külön napirendi pontként foglalkozni kellett az adóbevételi terv teljesítésével.160 A VB megállapítása szerint a kulákoktól transzferált ingóságok ármegállapításával kapcsolatban problémák mutatkoztak. A BÁV becsüsei nem az állami érdekeket tartották szem előtt, ezért a Pénzügyi Osztály 1-1 dolgozóját is megbízták ármegállapító tevékenységgel.161 Az adókönyvek centralizálásának kérdésével a VB 1953. január végén foglalkozott és megállapította, hogy az adónyilvántartás így pontosabbá vált.162 A községi adókönyvelés megszüntetése azonban azzal a komoly hiányossággal járt együtt, hogy a községekben az érdekelteknek nem tudtak felvilágosítást adni adóügyekben, sőt a községi tanácsok az adóterv teljesítéséért továbbra is felelősek maradtak. A járás területén az év elején 3 „behajtási munkacsapat” tevékenykedett 11 fővel. Ekkor már a pénzügyminiszter ugyanis nem engedélyezte az ideiglenes végrehajtók alkalmazását, mint 1952-ben, amikor előfordult, hogy 25—28 ideiglenes végrehajtót is foglalkoztatott a Tanács.163 164 A helyi tanácsoknak a bevételi tervüket önállóan kellett teljesíteni. A pénzügy- miniszter 1952. december 17-én megjelent rendelete értelmében a községeket megillető részesedést a befolyt adóbevételekből - - a megállapított adókulcsok szerint — a járási könyvelésnek kellett hetenként átutalni. Tehát a községek gazdasági vonatkozású ügyeiket, csak akkor és oly mértékben tudták teljesíteni, ha adóbevételi tervüknek képesek voltak eleget tenni. Gyakorlatilag a községi tanácsok dolgozóinak illetmény kifizetése is ettől függött. A VB a megyei tanács Pénzügyi Osztálya határozata alapján161 az adókezelés átszervezése és az adókönyvelésnek járási könyvelőségek feladatkörébe történő utalásával kapcsolatban a községekben állás zárolást, illetve -nyitást tartott szükségesnek. A községi tanácsok pénzügyi csoportjaihoz addig 58 fő tartozott. Itt történt 1 fő csökkentés, azonban csak 51 státuszt engedélyeztek. A létszám eltérés 6, mely 6 főt általános adminisztrátorrá képezték át és gazdálkodási munkakört láttak el azokban a községekben, ahol addig még külön gazdasági előadói állás nem volt és ahol addig a pénzügyi csoport látta el ezen teendőket. Az 51 adóügynöki állást a Tanács létszámkeretében engedélyezték.165 A járás az I. negyedéves adóbehajtást csak 60%-ban tudta teljesíteni.166 Az adóbevételi terv kedvezőtlen alakulása miatt a kialakult adórészesedés és a saját bevételek nem voltak elegendőek az illetmények, valamint a legfontosabb dologi kiadások 160 CsmL Tanács jkv. 1953. jan. 17. A VB titkárának beszámolója; 115—1/1953. t. sz. 161 CsmL VB jkv. 1953. jan. 2. 115—1/3/1953. vb. sz. 162 CsmL VB jkv. 1953. jan. 29. 115—5/3/1953. vb. sz. 163 Uo. A Pénzügyi Osztály jelentése (1/1953.1. a. 2. sz.) 164 CsmL CsmT VB 10—2/1953./I. Pénzügyi Osztály határozata 165 CsmL VB jkv. 1953. febr. 12. 115—7/4/1953. vb. sz. 166 CsmL VB jkv. 1953. ápr. 2. 115—14/3/1953. vb. sz. 294
