Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
tett a megye. A királyi biztos és a jegyző napidíja 12—12 arany volt, amelyet Makó kölcsönzött a vármegyei pénztárnak.93 Ezzel a beiktatással pezsgőbb élet költözött a megyébe. 1741. március 24-én tartották az első tisztújító közgyűlést, amelyen a főispán is megjelent. Návay Györgyöt és a többi tisztségviselőt hivatalában megerősítette. Szorosan vett tisztújításra, több jelöltből való választásra tehát ismét nem került sor. A megye jegyzőkönyveit és levéltárát Návay Györgyre bízták, aki azokat földeáki házában őrizte.91 Ekkor vették tárgyalás alá Mária Terézia diétái meghívó levelét is. Országgyűlési követté Marczibányi Lőrincet választották meg, két forint napidíj biztosítása mellett.95 A követi utasítást valószínűleg Návay György állította össze, aki 1734-ben már egyszer megfogalmazta a megye sérelmeit.96 Melyek voltak ezek 1741-ben? A csupán egy városból és három falucskából álló megye a török ellen viselt háborúban nagyon sokat szenvedett, állatállományát és terményeit az átvonuló katonaság jórészt felemésztette. Az 1738. évi pestis a lakosságot megtizedelte, a megmaradottakra súlyos adóterhek nehezednek. A két súlyos csapást betetézte az 1739. évi zord tél, majd az azt követő áradás. A szántóföldeken és a szőlőkben mérhetetlen károkat okozott, a lakosságnak csak a hasznavehetetlen terményekből maradt meg egy kevés. Ennek dacára egy egész zászlóalj katonaságot szállásoltak be a helységekbe. Egy-egy házba 10—12 ember került, a katonaság részére szükséges élelmiszereket is a szűkölködő lakosságtól szerzik be. Ilyen körülmények között a lakosság nagyrésze lassanként elszéledt, a falvakból ismeretlen helyekre költözött. Szeged városa a megyéből elköltöző lakosságot „absque omni discrimine” befogadja, ezáltal az adózók nagyrészét a vármegye elveszíti. A görögök, örmények, oláhok és más török alattvalók barmokkal, pálinkával (vinum crematum) és az országban található mindenféle árukkal kereskednek, magas árért földet bérelnek, s ezáltal megfosztják a lakosságot a megélhetéstől. A megyében nincsen erdő, nagy a fahiány. A bánáti részen sok az erdő, de ott még készpénzért sem lehet a megyebelieknek fát vásárolni. Marczibányi Lőrinc a pozsonyi diétáról visszatérve csak a határőrvidék feloszlatását kilátásba helyező XVIII. törvénycikket tudta eredményként felmutatni. A megye nehéz helyzete ellenére is szükségesnek tartotta viszont, hogy a Mária Terézia által leiratban biztosított nemesi szabadságjogokra visszhangzó „Vitám et sanguinem” értelmében hozzájáruljanak a hadviselés költségeihez. A vármegyegyűlés már az országgyűlés alatt elhatározta, hogy a legjelentősebb birtokosok terhére 13 83 * 85 86 87 88 * lovast állít ki :97 A modenai uradalom 6 Az Edelspacher család (Dombegyháza) 2 Bibics Jakab (Kovácsháza) 2 Szalbeck Jakab (Tompa) 1 Tököli család (Kevermes, Vizes) 1 Száraz család98 (Komlós) 1 83 Uo. 20. sz. 81 CsamL kgy. jkv. 1741. március 24. 22. sz. 85 CsamL kgy. jkv. 1741. febr. 27. 32. sz. A diétái költségekhez Makó 400, Battonya 100, Tornya és Földeák 50—50 forinttal járultak hozzá. 86 Az 1734-ben Edelspacher Ignác által vezetett küldöttség számára készült. N. cs. L. 24. sz. 87 CsamL 1741. okt. 9. 64. sz. Elhatározták, hogy a kivetésnek mindenáron érvényt szereznek, az ellenálló nemest a birtoka használatától eltiltják. 88 Komlóst Békés vármegye is magáénak vallotta. 1747-ig rendezetlen volt a hovatartozása. 1747—1749. között Csanád megyéhez tartozott, majd a nádor odaítélte Békés vármegyének. 28
