Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
sem lehet. Meg kellett elégednie a püspökség tizedjövedelmeinek elvi visszaszerzésével, amely a Csanádi egyházmegye jogfolytonosságát jelentette.14 A főispáni rangot csak tiszteletbeli címként viselte haláláig. 1710. június 15-én Nádasdy László került a Csanádi püspökség élére. A püspöki süveg mellé a fó'ispáni címet is elnyerte. 1711 tavaszán Szegedre jött, ahol Patasich György bosznia püspök beiktatta a főispáni méltóságba.15 Generalis congregatio összehívására mégsem gondolhatott. Lekötötték egyházmegyéjének szervezési ügyei: a Dolnynak a Neoacquistica Commissio által már megítélt tizedek tényleges birtokbavétele, a székhelyének tekintett Szegeden rezidencia és templom megszerzése, valamint püspöki fennhatóságának a bánáti részekre való kiterjesztése.16 Egyházi vonalon sikerült megakadályoznia a megye lcettészakítását. A Temesi Bánság szervezésével azonban a nemesi vármegye számára a régi Csanád megye déli része végleg elveszett. A megmaradt területen pedig még az 1720. évi összeírás sem talált birtokos nemest, aki a halódó vármegyét érintő ügyekben segítségére lehetett volna a főispánnak.17 Nádasdy egyre többet tartózkodott Győrben, ahol 1713-tól nagyprépost volt és egyre nagyobb nyűgnek érezhette a megtisztelő főispáni címet. A királyi leiratok, helytartótanácsi rendeletek a főispánt keresték Szegeden, vagy Győrben, de a végrehajtásra hivatott tisztviselői kar hiányában ezek általában válasz nélkül maradtak. A működését megkezdő Helytartótanács több levelében kifogásolta, hogy leveleire még csak választ sem kap, nemhogy azok érdemleges elintézést nyernének.18 Nádasdy a sürgetések eredményeként az élete tartamára földesúri joggal bírt Makóra továbbította elintézésre a leveleket. A makói bírák és esküdtek nagyobb gonddal viseltettek a vármegye ügyei iránt. A nemesi vármegye helyett válaszoltak a levelekre, készítettek adókimutatásokat, s ezekre a város pecsétjét tették.19 1725 májusában a megye lakossága nevében panaszkodtak a Helytartótanácsnál: Nádasdy, mint főispán nem akadályozta meg az adóhátralékok erőszakos behajtását, pedig az egész megye mindössze Makó városából és menekültekből összeverődött három falucskából (Battonya, Tornya, Földeák) áll. Ezért képtelenek megfizetni a folyó évi „quantumot”, nemhogy a még fennálló tartozást tudnák törleszteni.20 A városi közigazgatási szervezet ilyen irányú működését bizonyítja, hogy a Helytartótanács 1726-tól közvetlenül Makóra is küldött leveleket.21 Vármegyét helyettesítő szerephez jutott még a Nádasdy által 1723-ban újjászervezett Csanádi káptalan is.22 1725-ben már a vármegye nevében írta alá az egyik kimutatást Kovács Pál „Canonicus et oblegatus Cottus Csanádiensis”.23 Főispáni megbízottként határkörüljárásokon és beiktatásokon felvett jegyzőkönyvekben is találkozhatunk a kanonokok neveivel.24 1727 februárjában Nádasdy felvetette Csanád, Csongrád és Arad megyék egyesí14 Takács E. i. m. 48. p. 15 Takács E. i. m. 29. p. 18 Takács E. i. m. 133. p. 17. Takács E. i. m. 134. p. 18 Csongrád megyei Levéltár, Csanád megye Levéltára (továbbiakban: CsamL) 1725. évi irományok 32. sz. 18 Egy ilyen tabellán Makó város pecsétje mellett ez olvasható: „...per obligatos Comitatus Csanádiensis Johannes Pap, Johannes Martonoss...” Egy 1723 decemberében kelt iraton „MAKÓ VÁROS PÖCZETI” mellett ezt találjuk: „...Judex Primarius Caeterique Jurati Episcopalis Oppidi Makóviensis nonminus Communitas totius Comitatus Csanádiensis...” 20 Takács E. i. m. 134. p. 21 MvL M. v. r. i. 26. sz. 22 Takács E. i. m. 116. p. A főispánoknak küldött királyi és helytartótanácsi leiratokat a káptalan levéltárában helyezték el, majd csak a század utolsó harmadában kerültek a vármegyei levéltárba. 23 CsamL 1725. évi irományok 1. sz. 24. Návay család Levéltára (továbbiakban: N. cs. L.) 26. sz. 19
