Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Dunai Józsefné: A Csanád megyei önkormányzat újjászervezése és működése a kiegyezés után
törvényhatóság vezető' tisztségviselőit. A megyei birtokosok befolyásoló szerepe a rokoni kapcsolatok révén is erőteljesen érvényesült. A választott törvényhatósági tagok között módosabb telepítvényesek is szerepeltek, akiket közösségük választójogosultjai alkalmasnak tartottak a törvényhatósági bizottsági tagságra.111 A főispán a törvény értelmében az ismertetett összetételű megyei törvényhatósági bizottságot megalakulónak jelentette be. Ezt követően megalakították a kijelölő választmányt, az igazoló választmányt, a bíráló és a fegyelmi választmányt. Az állandó választmány tagjait kijelölés nélkül, közfelkiáltással választották meg. E választmány tagjai megbízást kaptak arra, hogy a megye 1872. évi költség- előirányzatát az illető szakosztályokban állítsák össze és jelentésüket a következő közgyűlésnek mutassák be. Mivel az elsőfolyamodású bíróságok működése 1872. január 1-től kezdődött, hogy a bekövetkező választások a hivatalos ügymenetben zavart ne okozzanak, az általános tisztválasztás napját 1871. december 28-ra tűzték ki.111 112 Az 1871. december 28-i közgyűlésen Návay Tamás főispán ismertette a megye 1867 óta követett „irányzatát, eljárását”. Az 1867-ben megválasztott alkotmányos tisztikar a provizórikus időszakból nagy mennyiségű (több mint 8 ezer) elintézetlen ügydarabot örökölt, ehhez nem számítva még az ínséges évekből keletkezett számadások hátralékát. A törvényszékek telekkönyvi osztálya 1870-ben már csak kizárólag a folyó ügyekkel foglalkozott. A bűnfenyítő törvényszék is letárgyalta összes hátralékát. A szolgabírák gyors és pontos intézkedéseiről nem nyilatkozott elismeréssel a főispán, ennek okát túlterheltségükben látta. Az önkormányzat nevezetes ágazatát képezte a megyebeli közmunka irányítása. Közmunkában megtörtént a Mezőhegyes-battonyai út és a Makó-vásárhelyi országút javítása, kavicsos homokkal való beborítása. A provizórikus időszak megyei igazgatása a községek felügyeletét, ellenőrzését elhanyagolta. A megye, bár 1867 óta fontos intézkedéseket tett a községi ügyek ellenőrzésére, a nagyobb eredményt a községek rendezéséről szóló törvény életbelépésétől várta. A főispán az új szervezési munka nehézségei miatt arra kérte a kijelölő bizottságot, hogy a megyei tisztikar választásánál a képesítést és a használhatóságot tekintse vezérelvnek, mivel a közigazgatástól különválasztott törvénykezés szervezésével is sok tehetséges tisztviselő lép ki a megyei hivatalból. A december 28-i közgyűlésen Sántha Sándor első alispán tiszttársai nevében lemondott. Dedinszky Józsefet 98 szavazattal Sántha Sándor 59 szavazata ellenében, alispánná választották, s megválasztották a megyei tisztikart.113 (A Függelékben közölve.) Az itt tárgyalt 1867—1871-es időszakban a megye középfokon általános hatáskörű önkormányzati közigazgatási szervként működött. Az 1870—71-es törvények megteremtették a polgári közigazgatás alapjait. Az 1867 után kibontakozó gazdasági, társadalmi fejlődés azonban szükségessé tette a korszerűbb, differenciáltabb, szakosított közigazgatást. Már a kiegyezés után jelentkezett az a tendencia, hogy egyes szak- igazgatási feladatok ellátása törvényhatóságonkénti területi illetőségű hivatalokban valósuljon meg — különválva az önkormányzati igazgatástól. Ezekkel a szakigazga111 CsmL Biz. ir. 3743/1871., 3869/1871. Oltvai Ferenc: Csanád vármegyei telepes községek igazgatása a XIX. század első felében. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XIX. század Szeged, 1978. 63—131. old. Maros, 1871. augusztus 13. 112 CsmL Biz. 3743—3751/1871. jkv. ll* CsmL Biz. 4120-4150/1871. jkv. 198
