Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Gilicze János –Vígh Zoltán: Csanád megye közigazgatása és tisztségviselői a püspökfőispánok idején (1699–1777)
átvonuló katonaság, s az elmocsarasodó tájon lappangó kóborlók jóvoltából láthattak.6 7 8 Az 1697-es zentai diadalt követó'en rác határó'r családok telepedtek a fűvel benó'tt romokra. Szervezeti keretük a Tisza—Marosi határőrvidék utóbbi districtusa, egyetlen elismert parancsolójuk a bécsi udvar. A karlócai béke által pacifikáit Maros jobbparti helységekbe a kiváltságolt határőrökön kívül folyamatosan érkeztek a kamarai kedvezményekkel csábított menekült jobbágycsaládok is. Csanád vármegye területe — a Kállayak kaszaperi pusztáját kivéve, amire igazolni tudták a jussukat — a hadiszerzemény jogán került a kincstár birtokába.7 Az új határok védelmét és a kincstár érdekeit is figyelembe véve Makó, Battonya és Tornya kivételével a lakott helyeket a határőrvidékhez csatolták. A határőr községek közvetlenül az aradi várparancsnokság irányítása alá kerültek. A kincstárnak adózó helységek és a rideg marhatartásra bérbeadott puszták ügyeit a Szegeden létesített kamarai prefektúra tisztjei intézték.8 Csanád vármegye újjászervezésének első kísérlete a karlócai béke évében kinevezett új főispán, Dolny István püspök nevéhez fűződik. 1700 tavaszán tejhatalmú megbízottat küldött a vármegye szervezése céljából „.. .Szegedre, vagy Makóra, ahol alkal- matosabb látszatik lenni.. .”9 Csanád, a volt székhely itt már szóba sem került. A hajdan virágzó település a határőrvidék katonaközségévé süllyedt, majd a Temesi Bánság szervezésével végleg elszakadt Csanád megyétől.10 A másik jelölt, Szeged, a vidék legnépesebb városa, kamarai központ, a Neoacquistica Commissio és a Tiszai határőrkerület székhelye a történelmi Csanád megye határán kívül esett. Ezért a Dolny utasításával leérkező Jánosi Ferenc a megmaradt Csanád megyei terület legjelentősebb helységét, Makót jelölte székhelynek.11 Egyúttal kihirdette, hogy „...akik abban a nemes vármegyében nemesi szabadsággal bírnak ... föllyül említett helyre okvetlenül eljöjjenek mennél számosabban ... úgy, hogy azon alkalmatossággal viceispánt, szolgabírákat, esküiteket és nótáriust mindjárt választhassanak és tehessenek, mind a Maros vízin innen, s mind túl...”12 13 A helyi viszonyok ismeretének hiányáról árulkodó kiáltvány visszhang nélkül maradt. A Maros menti lakott helyek — Makó kivételével — a határőrvidékhez tartoztak. Csanádon ,Nagylakon Pécskán, Szemlakon, Sajtényban beszállásolt katonák és rác határőrök tanyáztak, akik nem kerülhettek a nemesi vármegye hatáskörébe. Ettől északra — Battonya és Tornya kivételével — csak kincstári pusztákat találunk. A Makón, Battonyán, Tornyán megtelepedő „beszállott szegény emberek” szintén a hadiszerzemény jogán tulajdonos kamarával szerződtek és csak az 1720-as években, III. Károly adományozásai nyomán kerültek magánföldesúri függésbe.1* A századfordulón tehát nemesi birtok nincs, letelepült nemességnek se híre, se hamva. Dolny főispán kénytelen volt tudomásul venni, hogy a vármegye újjászervezéséről szó 6 1695-ben az átutazó Lambion még azt írta, hogy Makó nincs többé, lakatlan, csak itt-ott látni esténként pásztortüzet. 7 Takács Endre: gróf Nádasdy László Csanádi püspök. Szeged, 1943. 49. p. és Makóváros Levéltára Makó városát régi időktől érintő iratok (továbbiakban: MvL. M.v.r.i.) 1699. és 1702. 8 Oltvai Ferenc: A Csanád megyei telepes községek társadalma és igazgatása... Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged, 1978. 63. p. 9 Borovszky i. m. n. k. 257—258. p. 10 Borovszky i. m. II. k. 81. p. A Temesi Bánság Csanádi kerületének székhelye, majd 1779-ben Torontál megyéhez csatolták. 11 Borovszky i. m. II. k. 366. p. 18 Borovszky i. m. II. k. 258. p. 13 Makó 1719-ben Nádasdy László Csanádi püspök, Battonya, Tornya 1726-ban Rajnáid mode- nai herceg, Földeák 1729-ben a Návayak birtokába került. 18
