Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása (1849–1854)

lete járásokra osztandó, melyekben a kirendelt járási tisztviselők a „közrendtartás ügyeit viendik.”26

Az új előírások szerint megindult szervezés során csökkentették a meglévő' katonai kerületek számát. Az eddigi 7 helyett 5 katonai kerületet alakítottak ki: a sopronit, a pozsonyit, a kassait, a buda-pestit és a nagyváradit.27 A kerületi katonai parancsnokok mellé kinevezték a „rendezet” által előírt miniszteri biztosokat. Az ő beiktatásukat a minisztertanács tartotta szükségesnek, elsősorban azért, mert nem voltak megelégedve az 1849 júniusa után kinevezett kerületi főbiztosok működésével. Kinevezésük egyértelmű célja: biztosítani az egyes katonai kerületekben a birodalmi centralizmus teljes érvényesülését.28

Az október utolsó napjaiban közzétett „ideiglenes közigazgatási rendezet” változásokat hozott a szegedi polgári kerületben is. Az első intézkedések a kerületen belüli megyék vezetését érintették. Geringer teljhatalmú polgári biztos október 27-én kelt rendeletével kinevezte Csanád megye kormánybiztosává Pozsonyi Ferencet, a megye eddigi kormányzó alispánját. Ez azt jelentette, hogy Temesváry Istvánnak — ki augusztus óta Csongrád — Csanád megyék királyi biztosa volt — a hatásköre ezután csak Csongrád megyére korlátozódott. Poszonyi Ferenc november 7-én letette a hivatali esküt Gyulai Gaál kerületi főbiztos előtt, ezzel a kerületen belül Csongrád és Csanád megye igazgatásiig szétvált.29 Ekkor szűnt meg Csongrád megyében is a kormányzó alispáni tisztség. A megye közvetlen irányítását Temesváry kormánybiztos vette át. (Dobosy Lajos november 25-én kelt levelét már mint volt alispán írta alá.)

A közigazgatás ideiglenes szervezetének kialakítása során ismét felmerült Csongrád megye járási (kerületi) beosztásának kérdése. A járások szervezéséről kiadott november 13-i felsőbb utasítás végrehajtásának megvitatására Gyulai Gaál kerületi főbiztos tiszti értekezletet tartott. November 22-re magához rendelte Temesváry kormánybiztost és a szeptember óta kinevezett főszolgabírókat.30 Az értekezleten elhangzottakról nem maradtak feljegyzések, de közvetett adatokból egyértelműen kitűnik, hogy elnevezésében még a hagyományos járási-kerületi beosztás volt az uralkodó. Bizonyítja ezt a járási főszolgabírók pecséthasználatát szabályozó — november 16-án nyilvánosságra hozott — rendelet31 értelmében vésetett új pecsétnyomók felirata, melyek a tiszáninneni és tiszántúli járáson belül létező kerületi főszolgabírói hivatalok létére utalnak (pl. „Tiszántúli járás Szentesi Kér. Főszolgabírói Hiv.”)32 Mint korábban megjegyeztük, ez nem más, mint ragaszkodás az elnevezésbeli hagyományokhoz. A tiszti értekezletet követően tehát lényegi változás nem történt a megye járási beosztásában. Erre majd csak 1850 januárjában kerül sor.

Geringer november 23-án kelt körlevelében tette közzé Magyarország új katonai kerületi beosztását, melyet Ferenc József már október 17-én jóváhagyott. Ennek értelmében a szegedi polgári kerületet — azon belül Csongrád megyét — a nagyváradi katonai kerületbe osztották be. A nagyváradi kerület három főbiztosi kerületet fogott össze:

— debreceni (Észak-Bihar, Szatmár, Szabolcs megyék és a Hajdú városok),

28 Uo. X=XI. 184. old.

27 Sashegyi Oszkár: Abszolutizmuskori levéltár 33. o.

28 Sashegyi Oszkár: A neoabszolutizmus rendszere 110. o.

29 CsmL (Szí) 601/1849. Megyefőnöki ir.

80 CsmL (Szf) 788/1849. Megyefőnöki ir.

31 CsmL (Szf) 758/1849. Megyefőnöki ir.

32 CsmL (Szf) 1159/1849. Megyefőnöki ir.

110