Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)
Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében
A taglétszám növelése mellett legalább ilyen fontos része volt a választási hadjáratnak a párton kívül maradt szavazók megnyerése. Ennek érdekében a szegedi KGP-szervezet szeptember elején indította el választási propagandáját lapja hasábjain, s rögtön rámutatott a párt hátrányos helyzetére. A „Napisajtót a Kisgazdapártnak!” c. cikkben megfogalmazzák, hogy Szeged és környéke mezőgazdasági jellegű terület, s mégis az egész délvidéken nincs napilapja a KGP-nek. Ilyennel csak a két munkáspárt rendelkezik. A becsületes politikai versengés alapja, hogy a pártok egyenlő' feltételekkel indulhassanak a választók bizalmának elnyeréséért vívott küzdelemben. Ezt követeli a demokrácia és az igazságosság — állapítja meg a lap.16 Ezt követően a Szegedi Hírlap részletesen beszámol a Kisgazdapárt gyűléseiről. A tudósítások tanúsága szerint szeptemberben és októberben Szeged környékén közel 100 népgyűlést tartott a párt. Általában a választások fontosságáról, a parasztság bátor kiállásának szükségességéről beszéltek. A gyűléseket legtöbbször a vasárnapi mise ill. istentisztelet után tartották, s a pap már a templomban toborozta a híveket a Kisgazdapárt számára. A gyűlés nemritkán a Himnusz eléneklésével kezdődött és imával végződött. Külsőségekben is hatásos formákat keresett tehát a Kisgazdapárt. Nyílt kommunista ellenes megnyilvánulásokat ebben az időben a Szegedi Hírlap nem közöl, de általánosságokba burkolva sok hasonló megjegyzést olvashatunk: „A szájhősök most már álljanak félre és tűnjenek el örökre! A józan magyar termelő társadalmat úgysem ámíthatják el...”. Máskor a parasztság számarányára és öntudatára hivatkoznak: „Mi vagyunk ebben a hazában többségben” vagy éppen ijesztgetik a közönséget, hogy bátran álljon ki a KGP mellett: „vagy arra vártok, hogy más vegye kézbe sorsotok irányítását?” — kérdezte a szónok Nagyszéksóson, s a tömeg „zajos tiltakozással válaszolt”.17 A parasztság tömegeinek elhódításán túl fokozott figyelemmel fordult a párt az eddig kissé elhanyagolt „városi intelligencia” felé. Köztudott, hogy Szeged társadalmában jelentős réteget képviselt a felső- és középoktatáshoz, ill. a közigazgatási apparátus felső régióihoz tartozó értelmiség. Elsősorban az ő megnyerésük érdekében indította el a KGP még július végén a szerdai pártnapok sorozatát, ahol közgazdasági, jogi, politikai, művészeti előadásokat hallhatott a közönség neves szakemberek közreműködésével. Ugyancsak az értelmiség felé tett kisgazdapárti gesztusként fogható fel az is, hogy szeptember végétől az Elnöki Tanács üléseire meghívták Dr. Tóth László és Dr. Bálint Sándor egyetemi tanárokat. Erőteljesen törekedett a párt a nők szavazatainak megszerzésére is. Eleinte csak a politikai állásfoglalás felelősségére hívták fel a figyelmüket, később már kifejezetten a Kisgazdapárt támogatására szólították fel őket. Némethy Béláné írta a Szegedi Hírlapban: „... a polgári gondolat, a magántulajdon, a vallásszabadság és az igazi népi demokrácia talaján állunk... Mindannyian katonák vagyunk, a Kisgazdapárt katonái!” Mindenkihez szóló, program-jellegű cikkek is megjelentek a lapban. Ilyen például az „Ezt akarja a Független Kisgazdapárt!” című, 1945. október 7-én. Alapgondolata a szabadság, melyet a Kisgazdapárt követel és véd egyben. „Teljes és hábo- ríthatatlan szabadságot az egész népnek, kivéve a reakciós világ visszamaradt híveit. Teljes szabadságot társadalmi, gazdasági, szellemi téren egyaránt!” Az ilyen akkor például Térvár település polgárai egy nagygyűlés után kollektiven beléptek a Kisgazdapártba, MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Archívuma 26. f. 17. ő. e. sz. n. irat, ill. Szegedi Hírlap. 1945. szept. 30. 16 Szegedi Hírlap, 1945. szept. 2. 17 Uo. 1945. szept. 9. ill. szept. 16. 71
