Tanulmányok Csongrád megye történetéből 9. (Szeged, 1985)

Kovács László: A Független Kisgazdapárt az 1945-ös nemzetgyűlési választásokban Csongrád megyében

alapja, hogy sikerüljön „világnézeti síkra” terelni a választásokat, hangoztatván, hogy október 7-én és november 4-én a demokrácia és a szocializmus között választ az ország.

Jelszavaikban a békesség, a törvényesség, a nyugalom, a vallás, a magántulajdon védelmét ígérték a lakosságnak, elutasítva az MKP „osztályharcos” álláspontját. Igen jól kihasználták a kommunistáknak azt a taktikai hibáját, hogy az addig végbement demokratikus átalakulásban játszott szerepüket erősen eltúlozták. így rájuk háríthatták a felelősséget az ország minden belső nehézségéért — például a főváros súlyos ellátási problémáiért — is. A Kisgazdapárt választási agitációjáról Vida István összefoglalóan így ír: „... igen erőteljes jobboldali hangvétel, éles kommunistaellenes- ség, a feléledő nacionalizmus s a kívülállás látszatát keltő ellenzékiség jellemezte”.6

A budapesti választások eredménye óriási meglepetést okozott minden oldalon. A baloldal csalódott, a Kisgazdapárt pedig sokkal magabiztosabb lett, s a győzelem tudatában készülhetett a nemzetgyűlési választásokra. A vidéki agitáció jellege lényegében nem változott, csak kisebb módosítások történtek. Erősebben hangsúlyozták a parasztegység gondolatát, jelentős segítséget kaptak az egyháztól, így jobban kidomborodott a propaganda vallási oldala. A KGP-n belül a kommunistaellenesség fokozódott, az országban szinte rendszeressé váltak a kölcsönös atrocitások, a politikai hangulat pattanásig feszült volt.

Ugyanekkor éleződtek az ellentétek a Kisgazdapárton belül is. A pártvezetés egy részében a budapesti győzelem hatására felmerült a koalícióból való kilépés gondolata. Élesen támadták Tildyt a pártközi kompromisszumokért, de álláspontjukat az október 23-i nagyválasztmányon nem tudták elfogadtatni, így itt a koalíció fenntartása, a pártok közös programnyilatkozatának elfogadása, de a külön választási lista mellett döntöttek. Az MNFF pártjai végül — a SZEB ajánló közbenjárására — október 25-én megjelentették közös választási kiáltványukat, de a propaganda — különösen vidéken — változatlan hangnemben folyt tovább.7

A Csongrád megyei politikai helyzet alakulását, a Kisgazdapárt itteni választási tevékenységét azonban nem csak a fentebb vázolt tényezők befolyásolták. E szempontból legalább ilyen fontos, hogy a felszabadulás óta eltelt közel egy év alatt megyénk városaiban hogyan alakultak a politikai erőviszonyok, milyen volt a kapcsolat a pártok között, és a KGP helyi szervezetei milyen irányvonalat követtek.

A Kisgazdapárt szegedi szervezetén belül 1945 őszéig jelentős változások történtek. A párt felszabadulás utáni újjászervezésében döntő szerepet játszó Balogh István alsóközponti plébános az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása után miniszterelnökségi államtitkár lett, s ettől kezdve mások vették át az itteni pártszervezet irányítását. A párt helyi polgári tagozatának elnöke, a szegedi nemzeti bizottság elnöke Dr. Donászy Kálmán lett, s ezzel egyidőben vált Nagyiván János gazdagparaszt, nagybérlő a KGP szegedi társelnökévé.

A Donászy Kálmán által képviselt következetesen demokratikus, széleslátókörű, a pártok együttműködését biztosítani kívánó irányzat — elsősorban a földreform végrehajtása következtében — hamar szembekerült Nagyiván János és az őt követők elképzeléseivel, akik konzervatív, pártközi kompromisszumokra nem hajló, néha élesen kommunistaellenes, csak az árutermelő módosparasztság érdekeit szem előtt tartó politikát folytattak. A szegedi pártszervezet belső erőviszonyai, a párt

6 Vida István: I. m. 93. o.

7 A budapesti törvényhatósági választások utáni helyzetre lásd: A magyar népi demokrácai története 1944—1962. Budapest, 1978, Kossuth Könyvkiadó. Ságvári Ágnes: Tömegmozgalmak és politikai küzdelmek Budapesten. 1945—1947. Budapest, 1964, Kossuth Kiadó., ill. Balogh Sándor és Vida István már idézett munkáit.

67